Az emberiség valódi problémája - vagyis miért nem tartunk össze? A széthúzás.
A valód problémánk nem gazdasági, nem etnikai és nem is földrajzi adottságú, mégcsak nem is kultúrális vagy vallási alapú, ahogy ezt ma is, és régen is sulykolták az emberbe folyamatosan.
A gazdasági problémák, a rasszizmus, a terület birtoklási viták, a szegény-gazdag szembefeszülés, a vallási és kultúrális ellentétek..., és ezek következménye a háborúk, csak is kizárólag azért kerültek az emberi tudat középpontjába, és kizárólag csak is azért tudtak megerősödni a történelem folyamán, mert idővel az ember elvesztette tisztánlátását, elvesztette tényleges problémáját, vagyis az ember a történelme folyamán elvesztette azt, amivel ténylegesen szembe kell néznie.
A valódi probléma elvesztése azt jelentette hosszútávon, hogy az emberiségnek saját magával kellett szembenéznie, és végső soron saját magával kellett szembefeszülnie. Ez az emberi történelem.
Mert hosszú generációk óta hibásan történik a figyelem átöröklése, a súlypontot és a lényegi elemeket hibásan olyan dolgokra teszik, vagyis az ősök olyan dolgokkal foglalkoztak, olyan dolgokat akartak megoldani, ami nem a valódi problémánk, hanem sokkal inkább jó dolgunkban vagy éppen egy szembefeszülésben találtak maguknak elfoglaltságot. Ilyen luxusból született a rasszizmus, a terület birtoklás vágy, a vallási vita, de akár a szegény gazdag ellentét is.
Mivel az emberek nem látták a valódi problémát, vagyis az egyetlen problémát amivel szembe kell néznünk, ezért képtelenek a valódi és globális összefogásra még most is, és csak a helyi, lokális ügyekben tartanak össze, abban mélyülnek el és abban csoportosulnak, így vesznek el vallásban, nemzetben, bőrszínben, aktuál politikai eszmékben.
Pedig az emberiség valódi problémája nem más, mint az életben maradás, ez pedig közös, mindnyájunk problémája. Ha mondjuk tegyük föl, kivülről megtámadnák a Földet, vagy ha egy óriási természeti csapás következne be, vagyis ha egy hatalmas kataklizma érné mostani életünket, akkor azonnal kijózanodna mindenki, azonnal eszébe jutna mindenkinek, hogy mi emberek vagyunk és összetartozunk, méghozzá zsigerből és nem mesterkélten, és mindenki nyomban elfelejtené a kis stílű és mondvacsinált problémáit.
Az ember attól ember, hogy képes összetartani egy közös cél érdekében, és nem attól ember, hogy hatalmat gyakorol, ahogy ezt még sokan tévesen gondolják. Így az emberiség első és legfontosabb lépése és feladata az, hogy az összetartást, az összetartozást tűzze ki maga számára mint elérendő egyetlen célt, és ne bármi mást, ugyanis minden problémánk megoldása a jelenben úgy a jövőben az összetartásban, a kooperációban keresendő, és sehol másutt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése