"Higgy magadban Micimackó"
Az előzőekben márt taglaltuk, hogy a buddhizmusban csalást követtek el, mert a Tanátadás intézményével egy olyan hamis szellemi minőséget tartottak fenn és állítottak be hitelesnek, amely mint tudjuk a 6. Pátriárka óta, vagyis ami legalább 1000 éve már nem hiteles, csak egy formalitás és gesztus, aminek az alapja a ...tanító általi mindenkori önkényes döntés, és ami a tekintélyelvűségre, a lojalitásra, a tanító mellett eltöltött időre és végső soron a tanító szellemi szintje és mércéje szerinti megfelelésről szól. Tehát jegyezzük meg jól, hogy a Tanátadás az semmi másról nem szól, mint egy megfelelésről a tanító felé, vagyis az kap Tant aki megfelel a tanítónak.
Ezért a mai buddhizmus szintre másról sem szól, mint a megfelelésről, vagyis megfelelni a szellemi és erkölcsi elvárásoknak, megfelelni a buddhista tradíciónak, megfelelni a buddhista tanításnak, megfelelni a meditációnak, vagy megfelelni bárminek amit az adott buddhista iskola tradicionálisan tanít, vetít ki magából és imaginál. Ez a megfelelés a felelős azért, hogy a buddhizmus szellemi szintje gyakorlatilag idővel romba dőlt, ez az a megfelelés, ami miatt a buddhizmus mára gyakorlatilag halottá vált az emberekben, ebből lettek az üres és végtelenségik ismételt frázisok, a semmitmondó és mindenkihez egyformán szóló tanítások, és ez az a megfelelés ami hagyományozódott Tanátadás címen, méghozzá teljesen függetlenül attól, hogy az illető egy zen mester volt vagy csak templomi szolga. A régi buddhista történetekben egyébként néha még átvillan az igazság arról, hogy a rangok és címek nem rejtenek szellemi minőséget, de a mai ember annyira felszínes lett és rögzült, hogy ezt már nem látja át, és ahogy könnyedén belemerevedik egy márkába vagy vallásba, ugyanígy merevedik bele az öntudatlan mester-tanítvány viszonylatba.
Ezért a buddhista embert és az egész buddhista vonalat egyetlen egy hibás gondolat döntötte szellemileg romba, ez pedig a megfelelés volt. Így a szellemi hitelesség első és legfontosabb lépése egy ember életében nem más, mint bármiféle megfelelés felszámolása önmagában, ha úgy tetszik az ok-okozati törvényből, vagyis a külső hatásokból való kiemelkedés.
A megfelelés alapja minden esetben egyfajta félelem és bizonytalanság, ami az emberi tudatban él és gyökerezik, és amelyet az egyén vagy táplál és éltet, vagy túllép rajta és engedi elhalni magától. Az emberi tudatban a félelem és bizonytalanság nagyon mélyen leledzik, ezért csak igen kivételes emberek képesek ide is bevilágítani, felismerni azt és végső soron túljutni azon. Nagy általánosságban viszont emberek milliárdjai élik megalkudva és megfelelve életüket a családjuknak, a munkahelyüknek, a vallásuknak, vagy akár a mesterüknek szentelve, anélkül, hogy ennek tudatában lennének, erejük egy részét ez a megfelelés teszi ki, azért mert nem biztosak magukban. Mikor az ember nem biztos magában, akkor fél, és a szó szoros értelmében is fél ember, ezért keres magának valamiféle kapaszkodót, vagyis keres magának egy olyan dolgot amihez kapcsolódhat, amiben és akiben bízhat, amiben feloldódhat és megnyugodhat, legyen az vallás, társ vagy család, munkahely vagy mester, mert keres magának valamit vagy valakit ami feloldja belső önbizalmatlanságát és az ebből fakadó félelmét.
Ezért elmondhatjuk, hogy a szellemi hitelesség az önbizalomban és a félelem nélküliség irányában kezd megjelenni, és sehol másutt. Ezért szellemi hitelességét és mélységét mindenki saját maga eltudja dönteni abból, hogy mennyire megalkuvó, korrupt, hogy mennyire bizonytalan és fél, de ahhoz, hogy az ember ezt megértse magában, ahhoz az emberi tudatba kell leszállnia, aminek egyetlen módja létezik csupán, az pedig az őszinteség.
Nagyfokú őszinteségre van szükség ahhoz, hogy valaki saját tudatát, vagyis valaki saját magát feltérképezze. A szellemi út nem szól másról, mint önmagunk és a világ átvilágításáról, megértéséről, és ennek egyetlen módja és gyakorlata van, az pedig az őszinteség. Csak az őszinteség képes a tudat legmélyebb pontjaira eljutni, csak az őszinteség képes felszínre hozni azokat a gyökereket és csírákat, amelyek mélyen elvannak ásva az emberben, és amelyek felelősek az ember tudatállapotáért. Ezért a szellemi hitelesség és szellemi szint az nem más, mint az önbizalom és az őszinteség mértéke.
Az előzőekben márt taglaltuk, hogy a buddhizmusban csalást követtek el, mert a Tanátadás intézményével egy olyan hamis szellemi minőséget tartottak fenn és állítottak be hitelesnek, amely mint tudjuk a 6. Pátriárka óta, vagyis ami legalább 1000 éve már nem hiteles, csak egy formalitás és gesztus, aminek az alapja a ...tanító általi mindenkori önkényes döntés, és ami a tekintélyelvűségre, a lojalitásra, a tanító mellett eltöltött időre és végső soron a tanító szellemi szintje és mércéje szerinti megfelelésről szól. Tehát jegyezzük meg jól, hogy a Tanátadás az semmi másról nem szól, mint egy megfelelésről a tanító felé, vagyis az kap Tant aki megfelel a tanítónak.
Ezért a mai buddhizmus szintre másról sem szól, mint a megfelelésről, vagyis megfelelni a szellemi és erkölcsi elvárásoknak, megfelelni a buddhista tradíciónak, megfelelni a buddhista tanításnak, megfelelni a meditációnak, vagy megfelelni bárminek amit az adott buddhista iskola tradicionálisan tanít, vetít ki magából és imaginál. Ez a megfelelés a felelős azért, hogy a buddhizmus szellemi szintje gyakorlatilag idővel romba dőlt, ez az a megfelelés, ami miatt a buddhizmus mára gyakorlatilag halottá vált az emberekben, ebből lettek az üres és végtelenségik ismételt frázisok, a semmitmondó és mindenkihez egyformán szóló tanítások, és ez az a megfelelés ami hagyományozódott Tanátadás címen, méghozzá teljesen függetlenül attól, hogy az illető egy zen mester volt vagy csak templomi szolga. A régi buddhista történetekben egyébként néha még átvillan az igazság arról, hogy a rangok és címek nem rejtenek szellemi minőséget, de a mai ember annyira felszínes lett és rögzült, hogy ezt már nem látja át, és ahogy könnyedén belemerevedik egy márkába vagy vallásba, ugyanígy merevedik bele az öntudatlan mester-tanítvány viszonylatba.
Ezért a buddhista embert és az egész buddhista vonalat egyetlen egy hibás gondolat döntötte szellemileg romba, ez pedig a megfelelés volt. Így a szellemi hitelesség első és legfontosabb lépése egy ember életében nem más, mint bármiféle megfelelés felszámolása önmagában, ha úgy tetszik az ok-okozati törvényből, vagyis a külső hatásokból való kiemelkedés.
A megfelelés alapja minden esetben egyfajta félelem és bizonytalanság, ami az emberi tudatban él és gyökerezik, és amelyet az egyén vagy táplál és éltet, vagy túllép rajta és engedi elhalni magától. Az emberi tudatban a félelem és bizonytalanság nagyon mélyen leledzik, ezért csak igen kivételes emberek képesek ide is bevilágítani, felismerni azt és végső soron túljutni azon. Nagy általánosságban viszont emberek milliárdjai élik megalkudva és megfelelve életüket a családjuknak, a munkahelyüknek, a vallásuknak, vagy akár a mesterüknek szentelve, anélkül, hogy ennek tudatában lennének, erejük egy részét ez a megfelelés teszi ki, azért mert nem biztosak magukban. Mikor az ember nem biztos magában, akkor fél, és a szó szoros értelmében is fél ember, ezért keres magának valamiféle kapaszkodót, vagyis keres magának egy olyan dolgot amihez kapcsolódhat, amiben és akiben bízhat, amiben feloldódhat és megnyugodhat, legyen az vallás, társ vagy család, munkahely vagy mester, mert keres magának valamit vagy valakit ami feloldja belső önbizalmatlanságát és az ebből fakadó félelmét.
Ezért elmondhatjuk, hogy a szellemi hitelesség az önbizalomban és a félelem nélküliség irányában kezd megjelenni, és sehol másutt. Ezért szellemi hitelességét és mélységét mindenki saját maga eltudja dönteni abból, hogy mennyire megalkuvó, korrupt, hogy mennyire bizonytalan és fél, de ahhoz, hogy az ember ezt megértse magában, ahhoz az emberi tudatba kell leszállnia, aminek egyetlen módja létezik csupán, az pedig az őszinteség.
Nagyfokú őszinteségre van szükség ahhoz, hogy valaki saját tudatát, vagyis valaki saját magát feltérképezze. A szellemi út nem szól másról, mint önmagunk és a világ átvilágításáról, megértéséről, és ennek egyetlen módja és gyakorlata van, az pedig az őszinteség. Csak az őszinteség képes a tudat legmélyebb pontjaira eljutni, csak az őszinteség képes felszínre hozni azokat a gyökereket és csírákat, amelyek mélyen elvannak ásva az emberben, és amelyek felelősek az ember tudatállapotáért. Ezért a szellemi hitelesség és szellemi szint az nem más, mint az önbizalom és az őszinteség mértéke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése