Szülinapi sacher torta egyenesen Neked a bécsi Sacher cukrászdából, amiért eljöttél az oldalamra és felköszöntöttél. Köszönöm szépen Neked, és fogyaszd szeretettel az a tortát, amit én sütöttem ki 43 évem alatt:
Azt a szokást találtam ki már egy jó ideje, hogy amikor nekem van szülinapom, akkor a gyerekeknek veszek ajándékot, őket lepjük meg, illetve elvisszük őket valahová, ami... nekik való és ahol jól érzik magukat. Én így ünneplem a születésnapom, ezért most képzeletben ezt küldöm Neked, és hozzá egy rövid kis történetet arról, hogy hogyan szoktam le saját nyomoromról:
Húsevés:
6 éves koromig nem ettem húst, addig sikeresen ellen tudtam állni a környezeti nyomásnak és az injekcióknak, mert azt adtak helyette, de végül megtörtek a csirkecomb finom ízével úgy, hogy a szomszédba csempészték be az ételt, így a szomszéd néni kedvessége szoktatott rá, és végül tőle fogadtam el, így csirkecomb függő lettem, de más húst utána sem nagyon tudtam megenni, mert zsigerből éreztem, hogy az nincs rendben. Aztán már 16 éves koromban amikor kezdtem felfogni azt, amit az állatokkal csinálnak, akkor kezdtem újra lejönni róla, mert az állatokat a barátaimnak tekintettem, és én nem akartam részt venni ebben a tömegmészárlásban.
Cigaretta:
10 éves koromban rászoktattak a cigire, anyám behívott a konyhába, és megkínált, mert azt hitte, hogyha megkínál vele, akkor jót tesz, és nem leszek függő tőle nagy koromban, hát tévedett, de nagyot. Ezenfelül még a barátok is ügyesek voltak és segítettek rászokni jó alaposan, így függője lettem. A cigiről aztán nekem tényleg nehéz volt leszokni, mert minden barátom szinte dohányzott körülöttem, de ennek ellenére többször leszoktam róla hosszú évekig, majd vissza, vagyis lifteztem. Megfigyeltem, hogy mindig úgy szoktam vissza, hogy vagy alábecsültem az erejét, hogy egy-két szál nem árthat meg, vagy feszültségoldásnak használtam, és így szépen lassan visszaszoktam, de a barátok és a környezet mindig segítettek a visszaszokásban, míg végül közel 20 év vívódás után 7 évvel ezelőtt rá kellett jönnöm, hogy a cigiről én nem tudok leszokni. Ez elég kiakasztó volt, hogy nem tudom abbahagyni a füstölést (napi 3-10 szál), mert azt szinte anyatejjel szívtam magamba, és ez adott valamiféle hamis biztonságérzetet.
Ezért nem tudtam mást kitalálni, minthogy nem állok ellen ennek az erőnek, és ezért eldöntöttem viszont, hogy mindig cigizni fogok és láncdohányos leszek, hiszen leszokni nem tudok róla. Eközben arra is rájöttem, hogy arról viszont letudok szokni, hogy vegyek valamit és meggyújtsam azt cigarettázás címszó alatt, így hát úgy döntöttem, hogy nem veszek semmit, úgyis sokba kerül, viszont egész nap cigizni fogok.
Bejött, és azóta is jókat szippantok a levegőbe és lélegzek naphosszat, de nincs hozzá szükségem semmire. Azt azért elkell mondanom, hogy az elején amikor abba hagytam, akkor percenként kb 100szor jutott eszembe, hogy rágyújtsak, és mindig rá kellett, hogy jöjjek, hogy hát folyamatosan cigizem, és így hát nincs mit tennem.
Alkohol:
Az alkoholra 16 évesen a barátaim szoktattak rá, illetve mindenhol láttam a jó példát, de mivel az első nagyobb bulin 17 évesen összekevertem fél liter pálinkát, egy üveg bort és hozzá sört egy nagy befőttes üvegben, és így az egészet egy húzásra megittam, ezért olyan rosszul lettem, hogy egész éjszaka hánytam, 17szer pontosan. Ez nagyon mély nyomot hagyott bennem és megértettem, hogy az alkohol tévút. Aztán később megértettem, hogy az alkohol ugyanolyan elgyengülés mint a cigaretta, vagyis az ember a saját feszültségét akarja vele kompenzálni. Itt is fennáll az a veszély, hogy az ember vagy a társaság miatt iszik, vagy lebecsüli az alkohol hatását és hosszútávú erejét. Alkohol függő soha nem voltam, mert mindig kerültem azt azóta, amióta megismerkedtem vele, és majdnem belehaltam. Viszont az történt velem 13 évvel ezelőtt, amikor egy barátom családi problémáját segítettem megoldani, amit egy hónapig tartó sörözés közben lehetett csak megbeszélni, hogy miután megoldódott a problémája és én egyedül maradtam, mentem a közértbe sört venni. Rájöttem, hogy nem én akarom a sört, hanem a testem kívánja, amelyre cirka 1 hónap alatt rendesen rá is szokott. Ezért hát "lekötöztem" magam, és pár nap után el is felejtettem az egészet.
Mégegyszer kísérletet tettem a kultúr alkohol fogyasztásra borral, egy ujjnyi könnyű házibort higítottam a végtelenségig, és úgy ittam mint valami málnaszörpöt, csak éppen hogy színe lett a víznek tőle, és így gyakorlatilag egész nap szopogattam a bort. 1 hónap alatt ittunk meg nagyjából 5 liter bort ketten így szörp formájában, mondjuk 3 liter bor volt egy hónap alatt az én részem, de azt vettem észre, hogy itt is ugyanaz a hatás alakult ki mint a sörnél, hogy hozzászoktam és kívántam, ezért ezt is abbahagytam.
Ezért megtanultam egy életre azt, hogy az alkohol bármilyen formája függést okoz, úgy mint a cigi vagy a drog, és azóta sem iszom. Annyira nem iszom, hogy mondjuk nagy melegben egy fél literes szénsavas ásványvíz is a fejembe tud szállni, és spicces leszek tőle, ezért vigyáznom is kell arra, hogy szénsavast ne igyak ilyenkor.
Drog:
A droggal elég későn, 32 éves korom körül találkoztam, és ott is a barátok voltak a ludasok. Hosszú ideig jártak a nyakamra, kb fél évig, mire rá tudtak venni arra, hogy a fűvet kipróbáljam, mert az jó. Lett saját pipám, komolyan elő lett készítve az én "beavatásom", komoly szellemi körítést tettek az egész mellé. Végül miattuk belementem, de csak a fűbe, másba nem. Viszont szerencsém volt, mert azonnal rájöttem, hogy nekem nincs szükségem fűre ahhoz, hogy elérjem ugyanazt az állapotot amit a fű okoz, mert eltudtam érni azt cigivel, sőt később levegővel is, ezért aztán nem is izgatott a téma nagyon, mert innentől kezdve amikor ki be lélegeztem, akkor olyan volt, mintha fűveznék, így fű nélkül de állandóan füveztem, de persze a füves barátok ezt nem hitték el nekem, aztán tovább próbálkoztak és megint belevittek még kétszer a tényleges rosszba, beleszippantottam egyet, és attól én olyan rosszul lettem, hogy 1 hétig feküdtem és szenvedtem egyetlen egy sluktól, olyan rosszul lettem tőle. Azóta is messze elkerülöm a fűvet és a füveseket, mert azok az emberek azt hiszik, hogy a fűben lévő anyag vezet valahová, erről fanatikusan megvannak győződve, egymást erősítik ebben, holott a fű nem vezet sehová, csak hozzászokásra és függésre, rosszullétre és hosszútávú leépülésre.
Gyűlölködés:
Viszont a gyűlölködésre soha nem tudtak rászoktatni senki irányába, akármennyire is próbálkoztak, azt bennem senki sem tudta elérni, mert már nagyon korán, gyerekkoromban megértettem mélyen azt, hogy minden emberben van valami jó, csak ezt a jót nekem megkell látnom benne, megkell értenem és találnom benne.
Mivel gyerekkoromban mélyen megértettem ezt a jó és tiszta alapot minden emberben és minden élőlényben, ezért én azóta is mindenkiben és mindenben a jót keresem, és mindenkiben meg is találom azt.
Ez a jóra való irányultság az ami végső soron megvédett engem attól, hogy elsüllyedjek és teret engedjek magamban az önsajnálatnak, hogy elgyengüljek és szerekben vigasztalódjak, ezért hát végső soron nagy szenvedések és vívódások után legyőztem azokat, amelyek minden embert megnyomorítanak, és most már tudom, hogy ezek bármely formája és fogyasztása, legyen az szellemi, kultúr vagy bármi egyéb, legyen hozzá bármilyen magyarázat, számomra elfogadhatatlanok, mert függést és nyomorúságot okoznak, a húsevés, a cigi, a drog, az alkohol és a gyűlölködés.
Összefoglalás:
Ezért én nem is akarom azt megérteni, hogy miért kell ezeket használni, mert ebben a dologban én végső soron hajthatatlan lettem, mert ebben az irányban én nem találtam semmit, csak szenvedést, pusztulást és halált, aki pedig mást mond erről, az egyszerűen magának hazudik és nem nekem.
Azt a szokást találtam ki már egy jó ideje, hogy amikor nekem van szülinapom, akkor a gyerekeknek veszek ajándékot, őket lepjük meg, illetve elvisszük őket valahová, ami... nekik való és ahol jól érzik magukat. Én így ünneplem a születésnapom, ezért most képzeletben ezt küldöm Neked, és hozzá egy rövid kis történetet arról, hogy hogyan szoktam le saját nyomoromról:
Húsevés:
6 éves koromig nem ettem húst, addig sikeresen ellen tudtam állni a környezeti nyomásnak és az injekcióknak, mert azt adtak helyette, de végül megtörtek a csirkecomb finom ízével úgy, hogy a szomszédba csempészték be az ételt, így a szomszéd néni kedvessége szoktatott rá, és végül tőle fogadtam el, így csirkecomb függő lettem, de más húst utána sem nagyon tudtam megenni, mert zsigerből éreztem, hogy az nincs rendben. Aztán már 16 éves koromban amikor kezdtem felfogni azt, amit az állatokkal csinálnak, akkor kezdtem újra lejönni róla, mert az állatokat a barátaimnak tekintettem, és én nem akartam részt venni ebben a tömegmészárlásban.
Cigaretta:
10 éves koromban rászoktattak a cigire, anyám behívott a konyhába, és megkínált, mert azt hitte, hogyha megkínál vele, akkor jót tesz, és nem leszek függő tőle nagy koromban, hát tévedett, de nagyot. Ezenfelül még a barátok is ügyesek voltak és segítettek rászokni jó alaposan, így függője lettem. A cigiről aztán nekem tényleg nehéz volt leszokni, mert minden barátom szinte dohányzott körülöttem, de ennek ellenére többször leszoktam róla hosszú évekig, majd vissza, vagyis lifteztem. Megfigyeltem, hogy mindig úgy szoktam vissza, hogy vagy alábecsültem az erejét, hogy egy-két szál nem árthat meg, vagy feszültségoldásnak használtam, és így szépen lassan visszaszoktam, de a barátok és a környezet mindig segítettek a visszaszokásban, míg végül közel 20 év vívódás után 7 évvel ezelőtt rá kellett jönnöm, hogy a cigiről én nem tudok leszokni. Ez elég kiakasztó volt, hogy nem tudom abbahagyni a füstölést (napi 3-10 szál), mert azt szinte anyatejjel szívtam magamba, és ez adott valamiféle hamis biztonságérzetet.
Ezért nem tudtam mást kitalálni, minthogy nem állok ellen ennek az erőnek, és ezért eldöntöttem viszont, hogy mindig cigizni fogok és láncdohányos leszek, hiszen leszokni nem tudok róla. Eközben arra is rájöttem, hogy arról viszont letudok szokni, hogy vegyek valamit és meggyújtsam azt cigarettázás címszó alatt, így hát úgy döntöttem, hogy nem veszek semmit, úgyis sokba kerül, viszont egész nap cigizni fogok.
Bejött, és azóta is jókat szippantok a levegőbe és lélegzek naphosszat, de nincs hozzá szükségem semmire. Azt azért elkell mondanom, hogy az elején amikor abba hagytam, akkor percenként kb 100szor jutott eszembe, hogy rágyújtsak, és mindig rá kellett, hogy jöjjek, hogy hát folyamatosan cigizem, és így hát nincs mit tennem.
Alkohol:
Az alkoholra 16 évesen a barátaim szoktattak rá, illetve mindenhol láttam a jó példát, de mivel az első nagyobb bulin 17 évesen összekevertem fél liter pálinkát, egy üveg bort és hozzá sört egy nagy befőttes üvegben, és így az egészet egy húzásra megittam, ezért olyan rosszul lettem, hogy egész éjszaka hánytam, 17szer pontosan. Ez nagyon mély nyomot hagyott bennem és megértettem, hogy az alkohol tévút. Aztán később megértettem, hogy az alkohol ugyanolyan elgyengülés mint a cigaretta, vagyis az ember a saját feszültségét akarja vele kompenzálni. Itt is fennáll az a veszély, hogy az ember vagy a társaság miatt iszik, vagy lebecsüli az alkohol hatását és hosszútávú erejét. Alkohol függő soha nem voltam, mert mindig kerültem azt azóta, amióta megismerkedtem vele, és majdnem belehaltam. Viszont az történt velem 13 évvel ezelőtt, amikor egy barátom családi problémáját segítettem megoldani, amit egy hónapig tartó sörözés közben lehetett csak megbeszélni, hogy miután megoldódott a problémája és én egyedül maradtam, mentem a közértbe sört venni. Rájöttem, hogy nem én akarom a sört, hanem a testem kívánja, amelyre cirka 1 hónap alatt rendesen rá is szokott. Ezért hát "lekötöztem" magam, és pár nap után el is felejtettem az egészet.
Mégegyszer kísérletet tettem a kultúr alkohol fogyasztásra borral, egy ujjnyi könnyű házibort higítottam a végtelenségig, és úgy ittam mint valami málnaszörpöt, csak éppen hogy színe lett a víznek tőle, és így gyakorlatilag egész nap szopogattam a bort. 1 hónap alatt ittunk meg nagyjából 5 liter bort ketten így szörp formájában, mondjuk 3 liter bor volt egy hónap alatt az én részem, de azt vettem észre, hogy itt is ugyanaz a hatás alakult ki mint a sörnél, hogy hozzászoktam és kívántam, ezért ezt is abbahagytam.
Ezért megtanultam egy életre azt, hogy az alkohol bármilyen formája függést okoz, úgy mint a cigi vagy a drog, és azóta sem iszom. Annyira nem iszom, hogy mondjuk nagy melegben egy fél literes szénsavas ásványvíz is a fejembe tud szállni, és spicces leszek tőle, ezért vigyáznom is kell arra, hogy szénsavast ne igyak ilyenkor.
Drog:
A droggal elég későn, 32 éves korom körül találkoztam, és ott is a barátok voltak a ludasok. Hosszú ideig jártak a nyakamra, kb fél évig, mire rá tudtak venni arra, hogy a fűvet kipróbáljam, mert az jó. Lett saját pipám, komolyan elő lett készítve az én "beavatásom", komoly szellemi körítést tettek az egész mellé. Végül miattuk belementem, de csak a fűbe, másba nem. Viszont szerencsém volt, mert azonnal rájöttem, hogy nekem nincs szükségem fűre ahhoz, hogy elérjem ugyanazt az állapotot amit a fű okoz, mert eltudtam érni azt cigivel, sőt később levegővel is, ezért aztán nem is izgatott a téma nagyon, mert innentől kezdve amikor ki be lélegeztem, akkor olyan volt, mintha fűveznék, így fű nélkül de állandóan füveztem, de persze a füves barátok ezt nem hitték el nekem, aztán tovább próbálkoztak és megint belevittek még kétszer a tényleges rosszba, beleszippantottam egyet, és attól én olyan rosszul lettem, hogy 1 hétig feküdtem és szenvedtem egyetlen egy sluktól, olyan rosszul lettem tőle. Azóta is messze elkerülöm a fűvet és a füveseket, mert azok az emberek azt hiszik, hogy a fűben lévő anyag vezet valahová, erről fanatikusan megvannak győződve, egymást erősítik ebben, holott a fű nem vezet sehová, csak hozzászokásra és függésre, rosszullétre és hosszútávú leépülésre.
Gyűlölködés:
Viszont a gyűlölködésre soha nem tudtak rászoktatni senki irányába, akármennyire is próbálkoztak, azt bennem senki sem tudta elérni, mert már nagyon korán, gyerekkoromban megértettem mélyen azt, hogy minden emberben van valami jó, csak ezt a jót nekem megkell látnom benne, megkell értenem és találnom benne.
Mivel gyerekkoromban mélyen megértettem ezt a jó és tiszta alapot minden emberben és minden élőlényben, ezért én azóta is mindenkiben és mindenben a jót keresem, és mindenkiben meg is találom azt.
Ez a jóra való irányultság az ami végső soron megvédett engem attól, hogy elsüllyedjek és teret engedjek magamban az önsajnálatnak, hogy elgyengüljek és szerekben vigasztalódjak, ezért hát végső soron nagy szenvedések és vívódások után legyőztem azokat, amelyek minden embert megnyomorítanak, és most már tudom, hogy ezek bármely formája és fogyasztása, legyen az szellemi, kultúr vagy bármi egyéb, legyen hozzá bármilyen magyarázat, számomra elfogadhatatlanok, mert függést és nyomorúságot okoznak, a húsevés, a cigi, a drog, az alkohol és a gyűlölködés.
Összefoglalás:
Ezért én nem is akarom azt megérteni, hogy miért kell ezeket használni, mert ebben a dologban én végső soron hajthatatlan lettem, mert ebben az irányban én nem találtam semmit, csak szenvedést, pusztulást és halált, aki pedig mást mond erről, az egyszerűen magának hazudik és nem nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése