1. magyar zen pátriárka története.
Hatéves koromban a nagyanyám behívott a szobájába, és egy érdekes üvegszerű dobozra mutatott a sarokban. Még soha nem láttam ehhez hasonlót, nagy, hosszú, és vékony lábakon álló, magas és kecses valami volt, mint valamiféle gólya. Nagyon lenyűgözőnek találtam, ráadásul tükröződött benne az egész szoba, és jól láttam magam benne én is.
Ezt nézd meg - mondta örömtől ittasan, és megnyomott rajta valami gombot. Vártunk, hogy történjen valami, de nem történt semmi. Még mindig vártunk, ott álltunk együtt, és telt múlt az idő, és még mindig nem történt semmi.
Az idő múlásával lassan elvesztettem az érdeklődésemet, ezért már kezdett nem érdekelni a dolog, azt hittem vége a bemutatónak és kijátszottuk magunkat. Már éppen feladtam és készültem volna valami más játék után nézni, mikor egyszerre csak fénnyel telt meg a doboz és valami hang jött ki belőle.
Egy nénit pillantottam meg benne, aki éppen püfölt valakit és azt üvöltötte:
-Nem megmondtam, hogy bontott csirkét hozzál! Bontott csirkét, bontott csirkét, bontott csirkét!
Ekkor olyan szinten kerültem ki magamból, a világból, mindenből amit tapasztaltam és tudtam eddig, hogy csak később értettem meg mi is történt velem valójában, mit éltem át. Ezután megváltozott az életem. Míg más gyerek mindenféle dologgal töltötte az idejét, én elkezdtem magamban érdekes dolgot kitalálni, ami ezt a fajta átélést előhozza újra. Kitaláltam az imádkozást, amiről csak később tudtam meg, hogy micsoda, de kedvencem közé tartozott az is, hogy feltettem magamnak olyan kérdéseket, amik ellentmondásosak voltak, és ezért nem lehetett rájuk válaszolni. Ezen belső kalandozásaim során azt figyeltem meg, hogy megint a bontott csirkés élmény jelenik meg bennem, ezért ezt a játékot nagyon szerettem. Később, talán 10 éves lehettem, amikor az iskola folyosóján a zsivaj közepette mélyen feltettem magamnak azt a kérdést, hogy mi vagyok én, és erre újra otthonomba találtam magam. A paradox kérdések és az imádkozás mellett ahogy nőttem leginkább önmagamra kérdeztem rá, önmagamat kutattam, mert ez volt igazán velejébe vágó és hatásos. Ezek olyan szinten inspiráltak és emeltek ki önmagamból, hogy sokszor haza találtam.
15 éves lehettem, amikor Buddha tanításával találkoztam, és azonnal mindent megértettem: Megvilágosodtam hat éves koromban. Ezért elmentem a buddhistákhoz, de nagyon elégedetlen voltam velük. Cím és rang kórságban szenvedtek, álszentek és szenteskedők voltak, mestert és tanítványt játszottak. Furcsa volt látni, hogy a Buddha tanítása milyen mélyre süllyedt, és hogy mennyi buta ember van aki azt gondolja magáról, hogy okos. Így sok mesterrel találkoztam, de egyik sem volt megvilágosodva, és amikor próbáltam velük a megvilágosodásról beszélni, nem értették a kérdéseimet.
Nagyon el voltam keseredve 18 évesen emiatt, és minden erőmmel a buddhista könyveket olvastam, és kerestem a helyem a buddhizmuson belül, ha van. Nem sokkal rá találkoztam zen szövegekkel és rögtön újra hazataláltam. Nagyon megörültem, hogy találtam olyan buddhizmust, ahol még a megvilágosodással foglalkoznak. Ezért zen buddhista lettem.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése