Stílus az ember:
A stílus az ember, vagyis ahogy ír, beszél, él és gondolkozik, vagyis ahogy egész lényét nap mint nap kifejezi magának és másoknak. Ez a stílus tesz minket egyedivé, ebben a kifejezésben érhető nyomon egyfajta színvonal, ahogy élünk és gondolkozunk. A stílus és színvonal az önállóság és nyitottság függvénye, vagyis minél önállóbb valaki, az annál kifejezőbb, és minél nyitottabb valaki, az annál színvonalasabb.
Társadalmi színvonal csökkenés:
A ma embere sokszor megfásul, stílusát veszti, és egy színvonaltalan életet él és gondol el magának és másoknak. Önállóságát fokozatos leépíti, nyitottságát hátra hagyja, végül a közhelyekbe és a régen elfogadott életmódba és gondolkozás módba menekül anélkül, hogy értené annak értelmét és eredetét. Ennek a tömeges színvonaltalan életnek és gondolkozás módnak az eredménye végül tömérdek probléma, amivel szembesülünk nap mint nap mint egyénileg, mint társadalmilag.
Hatalom elavulása:
A megfásult, stílusát és gondolkozási színvonalát idővel elvesztett ember talán észre sem veszi, de ő a jelenlegi politikai, gazdasági, jogi és vallási berendezkedés fenntartója, vagyis ő az, aki nem igazán tudott lépést tartani a kor megnövekedett erkölcsi igényével és színvonalával. Mert tudniillik olyan stílusra és színvonalra fektették le és fogalmazták meg a jelenleg fennálló politikai, gazdasági, jogi és vallási rendszereket, ami a mai kor kihívásainak már nem felel meg, így teljesen elavulttá, és érvényét vesztetté vált. Ugyanakkor mégis fenntartják ezeket a őskövületeket a mai napig, elmennek szavazni, olyan munkát végeznek amit nem szeretnek, otthon vannak a napi politikában, befizetik az Áfát és az adót, jól ismerik a jogaikat, a központi bankok által kibocsájtott papírokban számolnak el, híradót néznek, templomba járnak, és szentképek és házi oltár előtt tisztelegnek. Persze sok embernek eközben mégis fel-fel dereng valami saját színvonala által, hogy ez így még sincs rendben, mert a politikai, gazdasági, jogi és vallási berendezkedés valahol sántít, mert végső soron a hatalomról szól, de végül is legtöbbnek marad az egyéni élet elviselhető szinten tartása, valamibe való menekülés vagy beletörődés. Mindeközben most már azért jól tudja mindenki szinte kivétel nélkül, hogy minden politikai, gazdasági, jogi és vallási, vagyis minden hatalmi berendezkedés a Földön idejétmúlt, álszent és erőszakos, a problémákat nem tudja és nem is akarja megoldani, ezért ez a fajta hatalmi berendezkedés nem más mint időhúzás, egy pótcselekvés, egy foggal körömmel való ragaszkodó vergődés, mielőtt az egész össze nem dől.
Hatalom megszűnése:
A görög politika, a föníciai gazdaság és a római jog eltörlése nagyon meredeken hangzik első megközelítésben, és talán nem is érett meg az ember arra, hogy ennek igazság tartalmát belássa, olyan ez mint a vallásokban a templomok, papok, oltárok, és a vallási gyakorlat teljes megszüntetése, amit egyébként Buddha és Krisztus is megtett igen helyesen, és ami igen sokat lendített a gondolkodási színvonal emelkedésén és a vallásosság teljes megszűnésén, persze csak azoknak, aki megértették ezt. Tőlük függetlenül is, de kikell mondanunk azt, hogy mindenféle hatalmi berendezkedés eltörlése az egyetlen járható út a Földön az ember számára, még ha most sokan azt is gondolják, hogy a hatalom eltörlése megalapozatlan és csak az őskorba repít vissza minket. Egy ilyen drasztikus lépés azért nem repít és épít le minket az időben, mert a múlt és jelen hatalmi berendezkedésének az alapja minden esetben az emberek között fennálló bizalmatlanság volt, ami még az ókorból maradt ránk. Azért volt szükség az úgynevezett hatalmi berendezkedésre az időben, mert az emberek és népek nem bíztak egymásban, nem tudták megoldani mindennapi dolgaikat egymás között békésen, így szükség volt politikai, gazdasági és jogi szabályozásokra, vagyis hatalmi berendezkedésre a Földön, hogy ezt a fajta bizalmatlanságot kezeljék és megoldják egymás között.
Önálló, nyitott, bizalmon alapuló társadalom:
Az ember fejlődésével az önállóságon és a nyitottságon, vagyis a stíluson és színvonalon túl a bizalom is az emberi társadalom része lett, és emiatt minden hatalmi berendezkedés idejét múlt. Persze a régmúlt beidegződése még mindig egy fajta bizalmatlanságot és önállótlanságot táplál és próbál fenntartani az emberekben, de mára már ez idejét múlt, és igazából egy végjáték részesei vagyunk, mert az emberek jobban hisznek már egymásnak, mint bármiféle hatalomnak vagy szabályozásnak. Az egymás iránti bizalom egyre erősödik, a népek és nemzetek egyre jobban közelednek egymás felé, és ennek szükségszerűen az lesz a következménye, hogy mindenféle közvetítő és szabályozó hatalom, mint ókori hozadék végleg eltűnik a történelem süllyesztőjében. De ez csak akkor következik be, ha mi emberek önállóan is ráébredünk erre, ha bizalmunkat egymásba vetítjük, és nyitottan de végleg száműzünk mindenféle hatalmi törekvést az életünkből.
A stílus az ember, vagyis ahogy ír, beszél, él és gondolkozik, vagyis ahogy egész lényét nap mint nap kifejezi magának és másoknak. Ez a stílus tesz minket egyedivé, ebben a kifejezésben érhető nyomon egyfajta színvonal, ahogy élünk és gondolkozunk. A stílus és színvonal az önállóság és nyitottság függvénye, vagyis minél önállóbb valaki, az annál kifejezőbb, és minél nyitottabb valaki, az annál színvonalasabb.
Társadalmi színvonal csökkenés:
A ma embere sokszor megfásul, stílusát veszti, és egy színvonaltalan életet él és gondol el magának és másoknak. Önállóságát fokozatos leépíti, nyitottságát hátra hagyja, végül a közhelyekbe és a régen elfogadott életmódba és gondolkozás módba menekül anélkül, hogy értené annak értelmét és eredetét. Ennek a tömeges színvonaltalan életnek és gondolkozás módnak az eredménye végül tömérdek probléma, amivel szembesülünk nap mint nap mint egyénileg, mint társadalmilag.
Hatalom elavulása:
A megfásult, stílusát és gondolkozási színvonalát idővel elvesztett ember talán észre sem veszi, de ő a jelenlegi politikai, gazdasági, jogi és vallási berendezkedés fenntartója, vagyis ő az, aki nem igazán tudott lépést tartani a kor megnövekedett erkölcsi igényével és színvonalával. Mert tudniillik olyan stílusra és színvonalra fektették le és fogalmazták meg a jelenleg fennálló politikai, gazdasági, jogi és vallási rendszereket, ami a mai kor kihívásainak már nem felel meg, így teljesen elavulttá, és érvényét vesztetté vált. Ugyanakkor mégis fenntartják ezeket a őskövületeket a mai napig, elmennek szavazni, olyan munkát végeznek amit nem szeretnek, otthon vannak a napi politikában, befizetik az Áfát és az adót, jól ismerik a jogaikat, a központi bankok által kibocsájtott papírokban számolnak el, híradót néznek, templomba járnak, és szentképek és házi oltár előtt tisztelegnek. Persze sok embernek eközben mégis fel-fel dereng valami saját színvonala által, hogy ez így még sincs rendben, mert a politikai, gazdasági, jogi és vallási berendezkedés valahol sántít, mert végső soron a hatalomról szól, de végül is legtöbbnek marad az egyéni élet elviselhető szinten tartása, valamibe való menekülés vagy beletörődés. Mindeközben most már azért jól tudja mindenki szinte kivétel nélkül, hogy minden politikai, gazdasági, jogi és vallási, vagyis minden hatalmi berendezkedés a Földön idejétmúlt, álszent és erőszakos, a problémákat nem tudja és nem is akarja megoldani, ezért ez a fajta hatalmi berendezkedés nem más mint időhúzás, egy pótcselekvés, egy foggal körömmel való ragaszkodó vergődés, mielőtt az egész össze nem dől.
Hatalom megszűnése:
A görög politika, a föníciai gazdaság és a római jog eltörlése nagyon meredeken hangzik első megközelítésben, és talán nem is érett meg az ember arra, hogy ennek igazság tartalmát belássa, olyan ez mint a vallásokban a templomok, papok, oltárok, és a vallási gyakorlat teljes megszüntetése, amit egyébként Buddha és Krisztus is megtett igen helyesen, és ami igen sokat lendített a gondolkodási színvonal emelkedésén és a vallásosság teljes megszűnésén, persze csak azoknak, aki megértették ezt. Tőlük függetlenül is, de kikell mondanunk azt, hogy mindenféle hatalmi berendezkedés eltörlése az egyetlen járható út a Földön az ember számára, még ha most sokan azt is gondolják, hogy a hatalom eltörlése megalapozatlan és csak az őskorba repít vissza minket. Egy ilyen drasztikus lépés azért nem repít és épít le minket az időben, mert a múlt és jelen hatalmi berendezkedésének az alapja minden esetben az emberek között fennálló bizalmatlanság volt, ami még az ókorból maradt ránk. Azért volt szükség az úgynevezett hatalmi berendezkedésre az időben, mert az emberek és népek nem bíztak egymásban, nem tudták megoldani mindennapi dolgaikat egymás között békésen, így szükség volt politikai, gazdasági és jogi szabályozásokra, vagyis hatalmi berendezkedésre a Földön, hogy ezt a fajta bizalmatlanságot kezeljék és megoldják egymás között.
Önálló, nyitott, bizalmon alapuló társadalom:
Az ember fejlődésével az önállóságon és a nyitottságon, vagyis a stíluson és színvonalon túl a bizalom is az emberi társadalom része lett, és emiatt minden hatalmi berendezkedés idejét múlt. Persze a régmúlt beidegződése még mindig egy fajta bizalmatlanságot és önállótlanságot táplál és próbál fenntartani az emberekben, de mára már ez idejét múlt, és igazából egy végjáték részesei vagyunk, mert az emberek jobban hisznek már egymásnak, mint bármiféle hatalomnak vagy szabályozásnak. Az egymás iránti bizalom egyre erősödik, a népek és nemzetek egyre jobban közelednek egymás felé, és ennek szükségszerűen az lesz a következménye, hogy mindenféle közvetítő és szabályozó hatalom, mint ókori hozadék végleg eltűnik a történelem süllyesztőjében. De ez csak akkor következik be, ha mi emberek önállóan is ráébredünk erre, ha bizalmunkat egymásba vetítjük, és nyitottan de végleg száműzünk mindenféle hatalmi törekvést az életünkből.
