A mai tudásunk fényében, most már bátran kijelenthetjük ezer év elteltével, ismerve nyelvünk mélységét, és töredékes hagyományunkat, hogy bizony Koppányék nem a Krisztusi tanok ellen léptek fel annak idején. Ez pedig nagyon fontos tény, mert sokkal inkább szemben álltak a kozmetikázott és hivatalos kereszténységgel és papsággal mintsem az igazsággal. Valójában fel sem léptek, sőt inkább őket tiporták és üldözték el mondvacsinált indokkal a magyarság szellemi vezetéséből, és ezzel súlyosan megsértve a törvényes magyar rendet és hagyományt. Ez pedig merőben más fényben világítja meg az ország helyzetét, és az elmúlt 1000 évet érvénytelenné teszi szellemileg, hiszen egy elhazudott, kozmetikázott világban, mint egy koncepciós perben bűnbakot teremtettek Krisztus ellen, és ezt a hazugságot nem 30 évig tartották fel mesterségesen mint 56 esetében, hanem több mint 1000 éve erre a hazugságra alapozták az egész országot és népet.
Koppányból teljesen negatív embert csináltak, egy bűnbakot, és erre építettek fel egy teljes országot. Ez a hazugság manapság, és ez az ezer évvel ezelőtt történt Koppányi keresztre feszítés már nem sok embert érdekel. Pedig ennek nem kellene így lennie. Nézzetek magatokban, és értsétek meg mélyen, hogy Mátyás király a Koppányi örökséggel nemcsak, hogy együtt tudott élni, hanem teret engedett neki minden erővel. Mert a magyar hagyomány nem Krisztus idegen, sőt azzal valójában összhangban áll és kiegészíti azt. Az amit Koppánnyal a magyarság megtett, az a nemzet szégyene és katasztrófája lett. Jogos királyunkat egyszerűen megölték, megöltük. És ez mellett simán elsétálunk. Értsétek meg mélyen, mi pontosan ugyanazt tettük Koppánnyal mint a Zsidók Krisztussal, és érdekes módon mind a kettő gyalázat mögött egyazon hatalmi városállam asszisztált.
Ezért senki ne sírjon itt ebben az országban, senki ne sajnáltassa magát, senki ne lázadozzon itt az igazság nevében, és senki ne keressen bűnbakot a másikban. Egy olyan nemzet, aki a saját törvényes uralkodóját, saját szellemi vezetőjét megöli, aki a saját szellemi útját elárulja és sutba dobja, és aki ezt a szégyentelen aktust 1000 éve jogosnak tartja és generációk óta ápolja, miközben sír és sajnáltatja magát, az nép és az a nemzet elvesztette azt ami élteti, elvesztette azt, ami életének vezérfonala.
Ennek az országnak fel kell ébrednie, és meg kell érteni, hogy gyalázatot tett saját magán, és ezt 1000 éve teszi szüntelen. Ezért ennek a népnek nem maradhat más, mint sírás és bűnbánat. Ez az őszinte sírás és bűnbánat lesz csak képes megnyitni a magyarság szívét, és akkor képes lesz befogadni azt a tényt, hogy ennek az országnak van királya, méghozzá élő szellemi királya van.
Ez az ország megölte saját törvényes királyát. Ezért ha ma valakit fel kellene menteni és szentté kéne avatni az nem lehetne más mint Koppány Herceg. Mert ő nem egy egyház szentje, hanem Magyarországé. És ez óriási különbség. Ráadásul nem csak szent, hanem hivatalosan, a magyar hagyomány szerint ő Magyarország vezetője, illetve az ő szellemi öröksége Magyarország vezérfonala.
Ezért én megkövetem őt az egész ország és nép nevében, siratom őt és az ő örökségét, és gyászolom őt, és Krisztusi vértanúságát megőrzöm. De boldog vagyok, hogy ezer év után felismertem, hogy az ő örökségét és szellemi vezér fonalát is tekinthetem rám nézve egyedüli törvénynek és igazságnak ebben a zűrzavaros időben.
Ezért a rendezést és a rendszerváltást immáron nem 1989-től várjuk, hanem sokkal inkább 1000-óta, az államalapítás kezdete óta, és most már nem követeljük, hogy a Koppányi örökségben élhessünk és gondolkozhassunk tovább, hanem egyszerűen abban élünk, mert valójában mindenünket elvették az idők folyamán, és már csak az maradt ránk, ami ténylegesen a miénk, az igazságérzetünk, a szomorú és fájdalmas igazságunk, hogy gyalázatot tettek őseink, és a továbbiakban ebben mi nem akarunk részt venni.
Bocsánatot kell kérni azért, amiért Koppány Herceget elítélték és keresztre feszítették a Krisztusi tanokra hivatkozva. Bocsánatot kell kérnie az egész nemzettől azért, amiért ezt tették a Szeretet nevében Magyarországgal és annak jogos vezetőjével. Leborulva kell bocsánatot kérnünk egymástól, amiért magyar magyar ellen fordul immáron 1000 éve szüntelen.
Koppány, Koppány, Koppány,
Koppányból teljesen negatív embert csináltak, egy bűnbakot, és erre építettek fel egy teljes országot. Ez a hazugság manapság, és ez az ezer évvel ezelőtt történt Koppányi keresztre feszítés már nem sok embert érdekel. Pedig ennek nem kellene így lennie. Nézzetek magatokban, és értsétek meg mélyen, hogy Mátyás király a Koppányi örökséggel nemcsak, hogy együtt tudott élni, hanem teret engedett neki minden erővel. Mert a magyar hagyomány nem Krisztus idegen, sőt azzal valójában összhangban áll és kiegészíti azt. Az amit Koppánnyal a magyarság megtett, az a nemzet szégyene és katasztrófája lett. Jogos királyunkat egyszerűen megölték, megöltük. És ez mellett simán elsétálunk. Értsétek meg mélyen, mi pontosan ugyanazt tettük Koppánnyal mint a Zsidók Krisztussal, és érdekes módon mind a kettő gyalázat mögött egyazon hatalmi városállam asszisztált.
Ezért senki ne sírjon itt ebben az országban, senki ne sajnáltassa magát, senki ne lázadozzon itt az igazság nevében, és senki ne keressen bűnbakot a másikban. Egy olyan nemzet, aki a saját törvényes uralkodóját, saját szellemi vezetőjét megöli, aki a saját szellemi útját elárulja és sutba dobja, és aki ezt a szégyentelen aktust 1000 éve jogosnak tartja és generációk óta ápolja, miközben sír és sajnáltatja magát, az nép és az a nemzet elvesztette azt ami élteti, elvesztette azt, ami életének vezérfonala.
Ennek az országnak fel kell ébrednie, és meg kell érteni, hogy gyalázatot tett saját magán, és ezt 1000 éve teszi szüntelen. Ezért ennek a népnek nem maradhat más, mint sírás és bűnbánat. Ez az őszinte sírás és bűnbánat lesz csak képes megnyitni a magyarság szívét, és akkor képes lesz befogadni azt a tényt, hogy ennek az országnak van királya, méghozzá élő szellemi királya van.
Ez az ország megölte saját törvényes királyát. Ezért ha ma valakit fel kellene menteni és szentté kéne avatni az nem lehetne más mint Koppány Herceg. Mert ő nem egy egyház szentje, hanem Magyarországé. És ez óriási különbség. Ráadásul nem csak szent, hanem hivatalosan, a magyar hagyomány szerint ő Magyarország vezetője, illetve az ő szellemi öröksége Magyarország vezérfonala.
Ezért én megkövetem őt az egész ország és nép nevében, siratom őt és az ő örökségét, és gyászolom őt, és Krisztusi vértanúságát megőrzöm. De boldog vagyok, hogy ezer év után felismertem, hogy az ő örökségét és szellemi vezér fonalát is tekinthetem rám nézve egyedüli törvénynek és igazságnak ebben a zűrzavaros időben.
Ezért a rendezést és a rendszerváltást immáron nem 1989-től várjuk, hanem sokkal inkább 1000-óta, az államalapítás kezdete óta, és most már nem követeljük, hogy a Koppányi örökségben élhessünk és gondolkozhassunk tovább, hanem egyszerűen abban élünk, mert valójában mindenünket elvették az idők folyamán, és már csak az maradt ránk, ami ténylegesen a miénk, az igazságérzetünk, a szomorú és fájdalmas igazságunk, hogy gyalázatot tettek őseink, és a továbbiakban ebben mi nem akarunk részt venni.
Bocsánatot kell kérni azért, amiért Koppány Herceget elítélték és keresztre feszítették a Krisztusi tanokra hivatkozva. Bocsánatot kell kérnie az egész nemzettől azért, amiért ezt tették a Szeretet nevében Magyarországgal és annak jogos vezetőjével. Leborulva kell bocsánatot kérnünk egymástól, amiért magyar magyar ellen fordul immáron 1000 éve szüntelen.
Koppány, Koppány, Koppány,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése