2013. augusztus 4., vasárnap

Buddha testamentuma

Buddha testamentuma - tanítók és hagyomány nélküli eredeti buddhizmus.
- Ne kövessetek semmit és senkit (Törekedjetek),
- fáradtság és erőfeszítés nélkül éljetek (Fáradhatatlanul),
- szabadon a világban (mint Buddhista),
- ha mégis elfáradnátok akkor pihenjetek meg (Nirvána),...
- ismerjétek fel, hogy minden folyamatosan változik (Dharma),
- ezért nincs kézzel fogható lényeg és személyiség (Sunyata),
- de tartsatok össze (Sangha),
- szeressétek és segítsétek egymást (Karma),
- de ne fogadjátok el mások igazságát (Samsara),
- hanem vizsgáljatok meg mindent saját magatok (Önállóság),
- elmélkedjetek szabadon mindenről (Meditáció),
- mert a változás a megvilágosodás (Buddha),
- és az Élet az egyedüli Szentség.

Ezzel szemben áll a törekedjetek minden erőtökből a megvilágosodásra, ne adjátok fel soha, gyakoroljátok a meditációt, olvassátok a szútrákat, kövessétek a mestereket, csatlakozzatok egy buddhista iskolához, boruljatok le 100 ezerszer, adjátok fel éneteket és üresítsétek ki magatokat, gyűjtsétek a jó karmát, és így talán megvilágosodtok, mert Buddha a mi urunk szent és tökéletes, és senki a nyomába sem érhet. Ugyanakkor ez a fajta mentalitás nem volt mindig így. Az eredeti valódi buddhizmus, ahol semmit sem jegyeztek le, és ahol nem voltak meg ezek a viszonylatok és önkínzások, aránylag gyorsan eltűnt, hiszen a buddhizmusba észrevétlenül is, de újra visszaáramolt egyrészt a hindu alapú

- mester-tanítvány viszonylat, és erőlködés,
másrészt ahogy idővel a buddhista tanítás terjedt a Földön,
- más nemzetek is rendre belevetítették saját kultúrájukat, szokásukat a buddhizmusba.

Ezért a buddhizmus ma már nem más, mint népek és nemzetek különböző kultúrális sajátossága és kavalkádja, egy téves össznépi megvilágosodási képen való görcsölés, tanítók szentként való tisztelete, Buddhához való imádkozás. Így a mai buddhista irányzatoknak és iskoláknak ma már vajmi köze sincs a valódi buddhizmushoz, belterjessé váltak, és hiába bizonygatják oly lelkesen hitelességüket, sokkal inkább különböző keleti nemzetek sajátosságához és öntudatához köthetőek, ahogy nyugaton a divathoz, egy keleti nép frencsájzához, vagy éppen egyfajta hóborthoz. Mert ahogy mai nyelven magyarul megfogalmazva Buddha nem volt más, mint egy cigány vajda fia, aki 30 évesen otthagyta a családját és gyerekét felelőtlenül, majd hajléktalanként végiglejmolta az egész életét, nem dolgozott és nem csinált semmit, csak koldult és elmélkedett naphosszat, erre búzdítva másokat, utazgatott mindenfelé, miközben saját igazságáról oly meggyőzően és felemelően érvelt és beszélt lyukat mások hasába, hogy végül celebbé lett, köszönhetően nemesi származásának is, majd halála után követői szentté avatták, és létrehoztak egy új vallást a buddhizmust, ahol ma már imádkoznak hozzá, és Istenként tisztelik.

Ezért ma, ha valaki valódi buddhizmussal akar foglalkozni, annak nagyon nehéz dolga van, mert mindenhol csak nemzeti sajátoságokba, évezredek óta tartó görcsös félremagyarázásokba fog ütközni, ráadásul ezt oly hitelesen teszik és adják elő, hogy az ember már már elhiszi magáról és a környezetéről is azt, hogy buddhista. De ha mélyebben megvizsgáljuk ezt, akkor láthatjuk, hogy a buddhizmus és annak tanítása gyakorlatilag halott és töredékes, dohos, görcsös, erőltetett, önkínzó, végső soron álszent és bigott, és egy múltbéli árnyakba kapaszkodva próbálja hitelesíteni magát, ezért ha vissza akarunk térni a valódi buddhizmushoz, akkor három dolgot mindenképpen érdemes megtennünk:

- a mester tanítvány viszonylatot és erőlködést el kell tudnunk hagyni (hinduizmus),
- a nemzeti, és kultúrális sajátosságokat fel kell tudnunk számolni (sámánizmus),
- vissza kell térni a tanítók és hagyomány nélküli önálló úthoz (buddhizmus).

A képen a bódhi fa, ahány ember, annyi út.


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése