Hamvas Béla - A legnagyobb magyar
Segítség a Magyar Kóanhoz.

Oscar díj átadási beszéd:

Szerencsém volt, és itt most néhány nevet azért meg kell említenem, mert a 80-as évek közepén tizenéves koromban jutott hozzám el Hetényi Ernő Buddha Dharma Sangha-ja, köszönhetően Szigeti Csilla filmrendezőnek, Laár András zeneszerzőnek, innen pedig Dúl Antal munkássága hamar utolért amikor nemsokra rá Szigeti György műfordítónak hála Hamvas Béla Scientia Sacra összefoglaló munkáját megismerhettem és ezzel a teljes emberi hagyományt. Ezért mindnyájuknak nagyon köszönöm a segítséget és hálával tartozom nekik.

Scientia Sacra :

Valószínűleg egy tízenéves ember, amikor még természeténél fogván tiszta szívvel keresi az Igazságot, vagyis hogy merre menjen tovább, az egy ilyen művet még őszinte érdeklődéssel és nyitott szívvel képes magába szívni, ezért az ilyen ember teljesen más következtetésekre és teljesen más felismeréskere jut, más dolgokat ragad meg és ezért más dolgok ültetődnek el a szívében, mert az alap ahová a hagyomány beáramlott az még tiszta volt. Viszont szemben azokkal a felnőttekkel, akik valami elől menekülve, mintegy berohanva a templomba és segítséget kérve fordultak a hagyomány felé.

Fundamentum:

Ezért tisztelt kollégáim, itt mindenképpen meg kell állnunk és egy lényegi megállapítást kell tennünk a szakmán belül, nevezetesen vannak azok a kollégák akik mindenféle érdek nélkül, pusztán nyiltszívűségből, vagyis tiszta alapból ragadták meg és követik a hagyományt, ahogy ezt Hamvas tökéletesen megfogalmazta a transzparens egzisztencia és univerzális orientáció deklarálásával, és vannak azok a kollégák akik nem. Tehát a szakma mindenféleképpen meghasadt állapotban van, ugyanis a hagyomány értelmezése, megragadása az minden esetben a Fundamentum függvénye és semmi egyéb, ez pedig a későbbi színvonal alapja.

Hamvas Béla:

Hamvas Béla a legnagyobb magyar. És én itt most róla tanúbizonyságot teszek, és ezt az egész ország és szakma előtt ki is nyilatkoztatom. És el is fogom magyarázni, hogy miért. Hamvas Béla teljesen tiszta alapból fordult a hagyomány felé, mert őszintén kiutat keresett abból a helyzetből amiben volt. Azt látta meg, hogy a környezetével gyakorlatilag nem lehet beszélni, mindenki elragadtatásban van valamitől, ezért a környezete nem foglalkozott vele és magára hagyta. Egyetlen dolog felé tudott fordulni, az pedig az emberiség hagyománya. Ezért óriási erővel és lelkesedéssel fordult a teljes emberi hagyomány felé, és olyan erővel ragadta azt meg, ahogy soha senki. Elsőként és egyetlen emberként az emberi hagyomány legjavát feldolgozta, Egyiptomtól Iránig, Indiától Kínáig, Mayáktól a Görögökig. Sokáig lehetne folytatni a felsorolást, de ezzel csak a Hamvasi színvonalat csökkentenénk, és a három lényegi problémát amivel Hamvas Béla egész életében küzdött, és amit ő felismert azt azonnal el is veszítenénk.

Személyi kultusz:

Az egész hagyomány személyeskedik és ezáltal a személyi kultusz ingoványában tanyázik. Teljesen mindegy, hogy melyik hagyományra tekintünk rá, teljesen mindegy, hogy miben akarunk megkapaszkodni az Élet tengerében, mindenki aki eddig itt valamilyen formában hajót épített, igazat mondott vagy kinyilatkoztatott, azzal ez az elsüllyedés megtörtént. Minden hajó amit eddig ácsoltak az idővel elsüllyedt. Ahogy Buddha és Krisztus tanítását is utolérte a személyeskedés sötét örvénye, úgy történt meg ez Hamvas Bélával is, gyakorlatilag halála után hívői istenné és királlyá koronázták őt, és ezzel mestere mellé fel is szegezték. Tanítványai csak ott követték el a hibát, amiért én most őket megrovom és életfogytiglani kínzás helyett csupán három negró elfogyasztására ítélem, hogy elfelejtették felszögezni a fejfájára a táblát ami neki kijár: Ez itt Hamvas Béla, a Magyarok Királya.

Kultúra, más népek:

A másik lényeges hagyaték, amire felhívta Királyunk a figyelmet, és amit szintén nem hallottunk meg, hogy noha igaz az, hogy nekünk egyedülálló módon megvan az a szerencsés képességünk anyanyelvünkből fakadóan, hogy képesek vagyunk minden más kultúrát befogadni és értelmezni, mert könnyen tudunk a világban bármivel azonosulni, ennek nem kellenne feltétlenül azt jelentenie, hogy ettől nekünk le kéne részegednünk és fanatikusan követnünk kellene bárkit vagy bármit is a világban. Ezért népe gyakorlatilag ezer felé esett szét a sokszínű világban és kultúralkoholistává lett. Idegen kultúrákat követve és azoktól teljesen lerészegedve éli mindennapjait mindenki. Viszont Hamvas Király nem követte el azt a színvonaltalan hibát, hogy erre a szétesett állapotra megoldásként kísérletet tegyen a magyar kultúra feltámasztására és a magyar ősökhöz való visszatérésre, ő a tényleges szellemi Királyunk aki vezet minket, és meglátva az igazságot a tovább lépés felé meg is lépte azt.

Élet Kapuja:

Királyunk így fogalmazott: higgyétek el, ellenőriztem, mindent elolvastam és lefordítottam amit lehetett a világból, és nincs más esélyünk csak ő. Hogy lehet az, hogy a templomban az egyszerű ember tudja ezt, nekem meg egész életem kellett ahhoz, hogy ezt megértsem és eljussak oda, amit az egyszerű emberek alapból tudnak. Hamvas Királyunk megértette, hogy népe tudja az igazságot, és képes volt teljesen azonosulni népével. Ezért Ő a magyarok királya, és senki más. Eljutva az Élet Kapujába, mint minden magyarok királya, ott térdre esett és kinyilvánította az Életnek: csak benned hiszünk. Az Élet pedig meghallotta Őt.

Ezért Hamvas Béla Királyunk szellemi öröksége és legfontosabb intézkedései három lényegi pontban foglalhatóak össze:

1. A Személyi kultuszt eltörölte
2. Az idegen behatást megszüntette
3. A népet az Élethez visszavezette

 

Kereszténység és Buddhizmus - Satipatthana megújítása

Kereszténység és Buddhizmus - lépés az ismeretlenbe.

A Satipatthana megújítása

Nagyon nehéz fába vágja a fejszéjét az, aki Szókratész, Lao Ce, Buddha, Krisztus, Bódhidharma vagy akár Hui Neng után itt megpróbál bármi újat is mondani. Tisztában vagyok a helyzet súlyával és nehézségével, és számomra megtisztelő az, hogy a magyarországi buddhizmust meghatározó és annak kiemelkedő alakjait tarthatom társaimnak, barátaimnak és tanítóimnak. Szerencsém volt, mert gyerekként kezdtem a szakmát a 80-as évek közepén és volt alkalmam nagyon sok tanítóval találkozni. 27 éves buddhista tanulmányaim során arra a felismerésre jutottam, hogy meg kell tudni próbálni továbblépni. Azért gondolom ezt, mert azt látom, hogy az egész szakma azon vergődik és görcsöl régóta, hogy a meglévő tananyagot egyáltalán felfogja, feldolgozza magában és továbbadja.

Úgy gondolom, hogy nekem szerencsém volt ez ügyben, és sikerült rálátnom olyan lényegi pontokra, ami keresztül tudott emelni a teljes hagyományon, és érthetővé tudta azt tenni számomra. Arra a meglátásra jutottam, hogy a tananyag hiányos, illetve tévútra kerültünk. Ebből fakadóan egyetlen dolognak lett értelme, a közös továbblépésnek. Azt gondolom, hogy ma itt újat mondani nem tud senki, mert már minden el lett mondva. Viszont ha összefogunk, és közösen lépünk tovább, akkor képesek vagyunk a hagyományt egy magasabb minőségbe emelni és új kapukat megnyitni. Elmondom mire gondolok:

Azt már megláttuk, hogy az Élet (Tao) áll mindennek mögött, és van arra lehetőség, hogy ebből kiszálljunk (Buddha). Felfogtuk azt, hogy ezt meg is ragadhatjuk (Üresség). Így azt is elértük, hogy eggyé tudunk válni vele (Krisztus), és erre az egészre rá is láttunk (Hui Neng).

Nagyjából ezen a ponton meg is álltunk az Élet realizációjával kapcsolatban. Ugyanis hiába ragadjuk meg az Ürességet, a tényleges eggyéválás, vagyis az Életnek a tudatba való beáramlása egyéni szinten már nem történik meg csak részlegesen, tehát tévútra jutottunk. Az ami régen működött egyéni szinten, az most már nem működik. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy ez közösségi szinten működhet. Ezért el kell dönteni mit is szeretnénk ténylegesen:

1. Itt fogunk romantikázni az Életről és a múltról ahogy Hamvas tette, és várjuk a csodát, hogy az Ürességben újra megjelenjen az Élet vagyis a Megvilágosodás,
2. Vagy összefogunk és megpróbálunk kitalálni valamit közösen és továbblépünk.

Nekünk kell eldönteni, hogy mi legyen, romantikázunk az ősökkel és várjuk a csodát vagy lépünk az ismeretlenbe. Mindenesetre ha megpróbálunk továbblépni, akkor lehet, hogy a keresztényeket is jobban be kellene vonni a buddhizmusba, hátha van nekik valami B tervük és tudnak segíteni, és talán közösen ki tudunk találni valami megoldást az Életre. Köszönöm a figyelmet.

 A buddhista meditáció - Előszó
A Satipatthana megújítása.

A Buddha halálával a színvonal csökkeni kezdett a buddhizmusban, és azok a gyakorlatok és tanítások, amelyek régebben még jól működtek, azok kezdték elveszíteni erejüket és igazságtartalmukat. Az emberi tudat tágul és mindent képes befogadni, így egyre több tudással és élménnyel telítődve, komplexitása és működése miatt folyamatosan immunissá válik, ezért az előzőleg még hatásos és jól működő gyakorlatok idővel képtelenek segíteni, és végül formalításra majd végtelen körökre ítélik a gyakorlót.

Mivel a buddhizmus színvonala folyamatosan csökken ahogy a tudat fejlődik, ezért egyre kevesebb azoknak az embereknek a száma, akik ténylegesen felfogják miről is van szó, ezért ez a maroknyi csoport már Buddha halála után pár száz évvel a perifériára szorul, és mint deviáns kisebbség tartja fenn a tényleges buddhista átélést, mintegy oldalról bekiabálva a többség által elfogadott népszerű tanításokat megkérdőjelezve, ezáltal időben meg is újítva azokat, de mellékhatásként buddhista mítoszokat generálva. Ahogy a tudat fejlődik, így a buddhizmus egész tanítási és gyakorlati rendszere is folyamatosan fejlődik és megújul idővel, és itt most nem csak a különböző buddhista iskolákra érdemes gondolni, hanem főleg azokra a techinkákra, amelyeknek a célja a tudat buddhista értelemben vett letisztázása volt. Így jött létre később a boddhisattva attitűd, a vipassana, az üresség meditáció, a vizualizációs gyakorlat, de sokan retro és nosztalgiázás céljából még a hinduizmushoz is visszakanyarodtak, így került vissza a buddhizmusba a matrázás, önmagunk kínzásának, gyötrésének vagy éppen féktelenségének kevésbé szélsőséges buddhista formái.

Mivel a buddhizmusba, vagyis a tudatba gyakorlatilag minden belefér, ezért idővel egy olyan színes kavalkád alakult ki, mint egy zsibvásáron, ahol mindenki mindent kipróbált, gyakorolt, de a tudat természeténél fogva immunissá vált ezekre, és ezen színes tanítások és gyakorlatok is hamar elveszítették erejüket, és ugyanúgy elsüllyedtek a végtelen tudatban mint elődjük a Satipatthana. Az emberi tudatban kialakult meditációs techinkák és azok kavalkádja már képtelen volt érdemben kezelni a kialakult gordiuszi csomót, és ezért újabb kísérletet tettek arra, hogy a problémát kezeljék, így elkezdték az egészet megkérdőjelezni és az egészet elvágni a tudatban, mintegy visszatérve a buddhista alapokhoz, de így is csak időt nyertünk arra, hogy kitaláljunk valami érdemlegeset megint. A tudatban való karddal vagdosás zen címszó alatt vonult be a buddhista történelembe, egy ideig hatásosnak bizonyolt ez is, de már vagy 500 évvel ezelőtt ez is elsüllyedt, beleragadva a formalitás és különleges nyelvezet világába, mert a tudat ezt is ugyanúgy befogadta idővel, megszokva ezt rákapott, és folyamatosan igényelve ezt a fajta stimulálást, a gyakorló itt is a folyamatos gyakorlásba menekült..

A meditáció tényleges megújítására a 6. pátriárka Hui Neng, és később Pojo Chinul tettek érdemi kísérletett többek között, de valójában mégis sok ezer évet kellett várni ahhoz, hogy most összefoglaljuk és részletesen taglaljuk azt a fajta buddhista meditációt, ami a mai kiművelt tudat számára ténylegesen hatásos tud lenni, és ami a buddhista gyakorlót könnyedén otthonába tudja vezeti.

                                                         Láma Govinda és Suzuki Roshi
 

A diákokra alapuló, valódi felsőoktatás 12 pontja: Szent-Györgyi Albert emlékére.

 

1. Nincs vizsgáztatás: - van önálló gondolkozás.

2. Nincs osztályozás: - van önálló vélemény.

3. Nincs számonkérés: - van önálló kutatás.

4. Nincs házifeladat: - van önálló fejlődés.

5. Nincs kötelező óra: - van tanári konzultáció.

6. Nincs kötelező óraszám: - van egyéni gyakorlat.

7. Nincs kötelező olvasmány: - van egyéni eredmények megosztása.

8. Nincs kredit szám: - van egyéni elhivatottság.

9. Nincs semmiféle kötöttség: - van önálló időbeosztás.

10. Nincs felvételi követelmény: - van ingyenes oktatás.

11. Nincs hatalmi irányítás: - van diákfelügyelet.

12. Nincs anyagi visszaélés: - van publikus gazdálkodás.

A közel 20 év felsőoktatásban eltöltött tapasztalatomra hagyatkozva állíthatom, hogy az oktatási rendszer megújítását a felsőoktatásban el kell kezdeni méghozzá azonnal. Ez tud aztán kihatni az egész iskolarendszerünkre, ami végső soron át kell, hogy alakuljon egy új tipusú, kötetlen, a diákságra alapuló rendszerré. Így mindenki azt tanul ott és akkor, amit akar és ami érdekli, szabadon, és mindenféle nyomás vagy számonkérés nélkül, teljesen kötetlenül, méghozzá gyermekkorától kezdve. Ez kell, hogy legyen az iskolarendszerünk.

Szent-Györgyi Albert tanévnyitó beszéde 1930:

 

A buddhizmus definíciója

A buddhizmus egy olyan önálló hozzáállás, ami mindent:
- megkérdőjelez,
- megvizsgál,
- és az eredményt másokkal megosztja....

Ez a buddhizmus és semmi egyéb.

Minden más ezen felül csak sallang, beleértve a Buddha tanítását és amit az emberek tettek hozzá idővel. A legismertebb sallangok: Buddha, Dharma, Sangha, Én nélküliség, Meditáció, Megvilágosodás, Tan átadás, Szenvedés, Mester, Tanítvány, Szútrák, Tudat, Samsara, Nirvana, Karma, Reinkarnáció, Üresség.

A mai buddhizmus ugyanúgy sallangokból áll mint annak idején a hinduizmus, mára már hatalmassá duzzadt és ugyanúgy meg kell tudni haladni és át kell tudni látni, mint ahogy annak idején Buddha látta át saját vallását és kiemelkedett abból. Ez az átlátás és meghaladás a buddhizmus, semmi más, és szerencsések vagyunk, hogy egyáltalán tudunk arról, hogy a buddhizmus átlátása és meghaladása lehetséges, mert egyébként el lennénk veszve a megvilágosodás és az én meghaladás meditációs ösvényében, ami már Buddha előtt is jóval létezett és ami végül teljes szellemi kudarcba fulladt.

 

A megváltó Wall-E, a buddhista szemét újrahasznosítása, Spam buddhizmus (Zen 2.0)

Buddha, Bodhidharma, Hui Neng, Nancsüan, Lincsi, Huangpo, Chinul, Dogen, Suzuki, Seung Sahn...szinte végtelenségig lehetne sorolni azokat a celebeket, akikre zen illetve buddhista címszó alatt hivatkozunk. Ezektől az emberektől olvasunk és tanulunk, az ő gondolataikat és cselekedeteiket utánozzuk, azokat próbáljuk megérteni, majd végül megvalósítani.

Ha összegyúrjuk az elmúlt pár ezer év buddhista és zen tanítását, akkor egy olyan hatalmas mennyiségű anyagot kapunk, amiben az ember már nem ismeri ki magát. Ezt a hatalmas mennyiségű tanítást, írást nevezzük hagyománynak. Ezért a hagyomány valójában nem más, mint egy temérdek mennyiségű irat, tanítás, szútra, amely egy hatalmas kupacban tornyosodik az ember elé.

Ez a kupac mára olyan mennyiségűre duzzadt, hogy az idők folyamán látványos és hatalmas szemétdombbá formálódott. Amikor az ember meglátja ezt a hatalmas mennyiségű anyagot, akkor nem tehet mást, mint, hogy elkezd guberálni. Felmászik rá, és próbál értékes könyveket, írásokat kihalászni belőle, kérdezgeti a többi guberálót, hogy találtak e valami jót. Sokan a domb előtt ülnek, varázs szavakat kántálnak, csoportokba verődve mantráznak, mások meditálnak, vagy éppen megvilágosodnak, vagy tant adnak át, de a lényegen nem változtat: mindenki ezen szemétdomból él, onnan guberál ki magának valami szemetet, amiről aztán megvan győződve, hogy a legértékesebb vagy a legmagasabb rendű tanítás a Földön.

Ezért a buddhizmus nem más, mint egy hatalmas szemétdomb, ahol egy csomó hajléktalan guberál, meditál, megvilágosodik, szemetet ad át, él reggeltől estig. Viszont mégis néhány hajléktalant ez a folyamatos szemét gyártás nagyon zavart, ezért ők elkezdték abba hagyni a szemetelést, és ezt a szemétdombi mozgalmat aztán elnevezték zen-nek. Ez egy ideig működött, de mivel a többi guberáló nem tudta igazán megérteni, hogyan kell leállni a szemétgyártással, ezért el kellett nekik is magyarázni ezt, ami további szemetet termelt, így végül a zen mozgalmából is egy nagy szemétkupac lett idővel, ami rohamos léptékkel nő.

A probléma ezzel csak az, hogy a szemetet senki sem akarja újrahasznosítani, vagy elhordani, az ott élő emberek csak tovább gyártják azt rendületlenül, és így a szemét csak egyre gyűlik és dagad. Az egy fontos lépés volt a zen részéről, hogy megpróbálta abbahagyatni a szemetelést, de ez egyrészről nem sikerült, illetve mégsem oldotta meg a problémát, mert a meglévő szemetet nem hasznosította újra, csak a szemetelést próbálta megfékezni. Az állandó szemetelésen túl a problémát tovább fokozza a szemét körül idővel kialakult legenda, a régi és új guberálók körül kialakult személyi kultusz, és az, hogy a szemét szent és sérthetetlen, elhordani tilos, ahogy a tábla is mindig figyelmeztet.

Ezért egy másik táblát kellett ki raknunk a szemétdomb mellé, amire azt írtuk rá, hogy Spam, Zen 2.0, Szemét Újrahasznosítás, Wall-E. Ugyanis mostmár akkora a szemét körülöttünk, hogy nem célunk az, hogy a meglévő szemetet, hagyományt, tanítást, vagy nevezzük bármi másnak tovább duzzasszuk mi is, mert szemét ügyben, illetve buddhizmus, zen ügyben már újat mondani nem lehet, amit lehetett azt már nagyon sokan elmondták előttünk, tehát ez ügyben már nincs mit újat mondani, az egész hagyomány egy lerágott csont megvilágosodásostul, tan átadásostul, tanításosostul. Ezért létrehoztunk valami újat, ami nem üti a meglévőt, hanem tovább lép rajta. A célunk az, hogy a meglévő szemetet valami ésszerű dologra fodítsuk, vagyis újrahasznosítsuk, ezáltal megszüntetve és értelmet adva a szemétdombnak, ezzel nemcsak kitisztázzuk, hanem emberibbé és értelmessebbé tesszük a helyet ahol élünk.

2013. január 5.

A megváltó - Zen 2.0

Dobosy Antal-nak, Tibor Tátrai-nak, Gábor Kovencz-nek, Hörcher Péter-nek, Won Do Zen-fi-nek, László Moldoványi-nak és Tamás Szőllősi-nek ajánlva.

Mi a Zen 1.0 és mi a buddhizmus lényege? A buddhizmus vagyis a zen lényege nem a kérdésekben illetve nem a rá adott válaszokban található, nem is a meditációban, tanításban vagy bármi másban. Ezek a dolgok egyfajta irányultságot, olykor erőfeszítést mutatnak, ezért időtöltésnek kiválóak, és sokan szeretik is őket, viszont a zen lényege szerencsére nem ezekben az időtöltésekben aposztrofálható, ugyanis a zen nem a Van vagy nem a Nincs kategóriájába esik, abból teljesen kiemelkedett. Ez egy olyan emelkedettség, amelynek alapja egy mindent megkérdőjelező és ezáltal mindent felülvizsgáló hozzáállás régies szóhasználattal élve: nemtudás. Ezért joggal mondhatjuk tehát azt, hogy buddhizmus, vagyis a zen lényege egy hozzáállás, semmi egyéb.

Sokan tévedésben időznek, és azt hiszik, ha valamit tökéletesen tesznek, akkor zent gyakorolnak. Tévednek. A zen nem függ tökéletességtől vagy tökéletlenségtől, gyakorlástól, a buddhizmusban eltöltött időtől, kérdéstől, sikeres reinkarnációban eltöltött óráktól, vagy válaszoktól. Én például anélkül fogtam fel a Buddha tanát gyerekkoromban, hogy még csak soha nem is hallottam róla. Ezért a " Mi a zen? Mi a buddhizmus? Mi a szertartás? Mi a meditáció? Mik vagyunk? " kérdéseket helyes feltenni, ugyanis ezek a kérdések tükrözik igazán a valódi hozzáállást, vagyis a buddhizmust. A helyes hozzáállás pedig nem más, mint saját helyzetünk felülvizsgálata, és abból való kiemelkedés.

Az úgynevezett Buddha ember nem mást csinál mint kiemelkedik saját helyzetéből. Ezt azért tudja megcsinálni, mert a hozzáállása mindent megkérdőjelező, megvizsgáló, semmit el nem fogadó. Ez végül oda vezet, hogy átlátja véleményeit, tévedéseit, elképzeléseit, vagyis saját helyzetét, és abból kiemelkedik teljesen.

Ez a fajta emelkedettség vagy rálátás a buddhizmus, semmi egyéb. Idővel ebből vallás és hiedelem lett, teljesen bemerevedett, Buddhából szent lett, lassacskán népek és kultúrák vetítették bele saját hiedelmeiket és tévedéseiket, ami az egész emelkedettségből merevséget és bigottságot teremtett. Ezt a deformált és betegesen képzelgő vallást próbálta meg Bodhidharma a gyökerekhez visszavezetni, ezt hívjuk zen-nek vagy Zen 1.0-nak. Ez egy ideig működött és virágzott is, de már a 6. zen pátriárka előtt az emelkedettségből újra beteges erőfeszítés, meditáció, törekvés, és végül koanokkal való sztorizgatás maradt. A zennel pontosan ugyanaz történt mint a buddhizmussal korábban, más kultúrák hatására végül elvesztette tisztaságát, és elmerült. Ezért a mai buddhizmusnak illetve zennek Buddha emelkedettségéhez már nem sok köze van.

Ez a fajta probléma nem változott idővel sem. Létrehoztunk egy vallást a buddhizmust, ami idővel devalválódott, ekkor visszavezettük a gyökerekhez ami a zen, és az szépen lassan újra elsüllyedt. A koreai Kyong Ho és utódjai Man Gong, és Ko Bong jól látták ezt a fajta elsüllyedést, és már pár száz évvel ezelőtt megállapították a buddhizmusról távolkeleten, hogy halott, vagyis, hogy az emberekben nem élő. Ezért aztán erőfeszítést tettek, hogy nyugatra kerüljön és megújuljon. Sajnos a nyugatra kerülés nem oldotta meg a helyzetet, mert a nyugatiak a sokszínű buddhizmustól, annak újdonságától és varázslatos világától teljesen megrészegültek, kultúrális sokkot kaptak és azonnal el is vesztek benne, megújítani nem tudták, inkább másolni és megérteni kezdték. A nyugati ember nem értette meg azt a tényt, hogy a buddhizmus ide menekült azért, hogy itt tudjon újra szárba szökkenni, mert keleten haldoklik, és nem azért jött ide, hogy lemásolják.

A koreai Ko Bong elküldte egyetlen tanítványát Seung Sahn-t, hogy féltve őrzött kincsüket nyugatra hozza. Seung Sahn nagyon csalódott volt, mert a nyugati embert nem érdekelte a lényeg, sokkal inkább a kultúrális elemek, érdekes történetek, tanítások, ambíciók, pozíciók, vagyis a bemerevedett keleti zen. Minden erőfeszítése ellenére semmit sem tehetett, környezete utánozta őt, nyelvjárását, szavait, mozdulatait, tanítását, gyakorlatát, vagyis teljes életvitelét, nem fogva fel azt, ami benne a tényleges élet. Népszerűvé vált, és tanítványai vakon követték őt és tanítását. Hiába próbálta őket megállítani, megértetni velük, hogy a zen szavakon túli hozzáállás, egy emelkedettség, az iskola amelyet létrehozott az már életében túlnőtt rajta.

1991-ben találkozott egy fiatal tanítvánnyal aki mély hatással volt rá. A fiatal tanítványt semmi más nem érdekelte csak a lényeg mint annak idején őt, és meg akarta menteni a világot. Ez a tanítvány rögtön összetűzésbe keveredett a környezetével, a tanítókkal, mert annyira erős személyiséggel rendelkezett, hogy többnyire sokan megbotránkoztak attól amit mondott. A fiatal tanítvány ugyanis elért egyfajta mély megvilágosodást a buddhizmustól függetlenül még gyerekkorában, és azért választotta a buddhizmust, mert felismerte, hogy Buddha tanítása arról szól, amit ő is meglátott. Seung Sahn felfigyelt rá, észrevette, hogy nem tudja őt irányítani senki, tanítóit zen interjú közben megüti és tanítja őket, úgy érezte ígéretes lehet ez az ember. Megpróbálta külföldre kivinni magához, de sikertelenül, viszont az illető körül egyre több botrány volt a környezetében, majd végül a zen iskolából is kirúgták 2000-ben. A kirúgásának híre és a botrányok amik körülötte voltak eljutottak hozzá is, majd megkereste őt titokban emailben, és fél éven keresztül beszélgetett vele, és végül átörökítette azt az emelkedettséget, amelyet Kyong Ho talált meg újra, és amely ő általa nyugaton is gyökeret talált.

A fiatal magyar 30 éves zen tanító több akadállyal találta magát szemben: a környezete nem fogadta el őt, vagyis azt ami mondott és amit tanított nekik. Azt is megértette, hogyha egyszer nyilvánoságra hozza azt, hogy ő Seung Sahn örököse, akkor sokan fogják támadni és megkérdőjelezni őt ezért, de ha végül is elfogadják ezt a tényt és Seung Sahn akaratát, akkor csak azért fognak rá figyelni, mert ő egy pátriárka. Azonkívül azzal is tisztában volt, hogy a buddhizmus ugyanúgy halott az emberekben mint Bodhidharma idejében volt, és a ma élő mestereknek és tanítóknak szinte köze sincs a lényeghez. Azt is látta, hogy nem érdemes ugyanazt csinálni mint Bodhidharma tette, vagyis letisztázni megint mindent, és elölről kezdeni az egészet, mert ez idővel ugyanúgy sérülni fog és elveszik.

Ezért úgy döntött, hogy megújítja a buddhizmust, és nem letisztítja azt, ahogy azt elődjei tették. Létrehozta a Zen 2.0 -át 2007-ben, a modern kor szóhasználata alapján, amely a klasszikus zen-re épül, és amelynek alapvető lényegi pillérre az, hogy nem az egyéni teljesítményre és elérésre koncentrál már csak, tehát nem tanító, tanítvány és teljesítmény centrikus, hanem a megosztásra, együttes eredményekre törekszik. Ezzel megpróbálja elkerülni azt a csapdát amibe Buddha és Bodhidharma is belesétált, vagyis, hogy idővel a színvonal erősen csökken, és az élő tanítás és lényeg az teljes egészében elveszik, és bigottá válik.

Az új buddhizmust, amelyet barátaival hozott létre közösen, tanításából fakadóan fejlődésre lett késztetve nem csak egyéni, hanem kollektív szinten is, és ez erősen akadályozza a színvonal csökkenését egy darabig biztosan. Végérvényes felszámolták a klasszikus mester - tanítvány viszonylatot, és az igazságot és barátságot támogatják helyette. A mércét a lehető legmagasabbra tették, Dharmája tisztán a Világegyetem működéséből fakad, a benne élő Buddha ember immáron a Homo Universus, vagyis az az ember aki a Világegyetemben él, és akiben a Világegyetem él. Gyakorlata a Világegyetemmel való eggyé válás, a Tudatos Evolúció. A magasra emelt színvonal egyenlőre segíti a szellemi növekedést egy darabig biztosan, aminek végső soron nem más a célja, mint az emberi Tudat, vagyis a Világegyetem teljes realizációja, vagyis az Élet teljes kiteljesítése. A Zen 2.0 nyitva áll, készen a további fejlődésre.