Az egész emberi életmód és társadalom a félelemre épül, azt szolgálja ki, végső soron ennek rendeli alá egész életét. A félelem az emberi döntés és magatartás alapja, semmi egyéb.
Ezt a tanult és felvett viselkedést a bibliai bűnbeeséssel is azonosíthatjuk, és kimondhatjuk most már nyíltan, hogy ez az a hibás tudati mozzanat, amelyet oly régóta keresünk.
Mert nem csak a betegségtől, a haláltól félünk, hanem magától az élettől is, attól, hogy nem lesz mit ennünk, vagy hogy nem lesz hol aludnunk ha nem dolgozunk és nem fizetjük be a számlánkat. Az egész emberi életet a félelem itatja és járja át, félünk a megvetéstől, a magánytól, az öregségtől, attól, hogy kinevetnek, elhagynak, becsapnak, szinte félünk mindentől. Az egész emberi élet a félelmen nyugszik, semmi máson.
Se szeri se száma a tudatban lévő félelmeknek, és az azokból fakadó öntudatlan magatartásnak. Aki azt mondja, hogy ő nem fél, az hazudik, és csak erőt demonstrál, így kompenzálva félelmét. Mert aki ember az csak fél, mert vagy csak férfi vagy csak nő, vagyis nem teljes, hanem fél elem. Mikor a két fél egyesül, és örömteli gyönyört él át a lényében egy röpke pillanatra, az nem más, mint felszabadulás a félelemnélküliségre az egészre. Ebben a gyönyörűséges nyugalomban képes csak megjelenni az élet, sehol máshol. Ez a félelemnélküliség az élet teljes misztériuma, semmi egyéb.
A félelem feloldásának a mai tudásunk szerint az egyesülés az egyetlen megoldása, vagyis a megismerés. Csak a tudás, a megismerés képes feloldani a félelmet, az alaptalan vádakat és az öntudatlan magatartást az emberi tudatban. Ezért az ember útja nem más, mint a félelem teljes feloldása, és a tudás kiteljesítése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése