Embernek lenni a buddhizmus

Embernek lenni a buddhizmus, semmi egyéb. Azt már értjük, hogy a - a buddhista Tanátadás belterjes és formális, - a buddhista gyakorlati rendszer hindu, - a buddhista iskolák nemzeti öntudatra alapoznak.... Akármennyire is nehéz ezzel szembenézni, és akármennyire is nehéz ezt kimondani, de az egész egzotikus és hitelesnek tűnő keleti buddhista hagyomány idővel elvesztette az alapvető buddhista alapokat, mert olyan lényegi elemeket hagyott maga mögött mint az önálló út, az önálló gondolkozás, a semmi el nem fogadása, senki nem követése, az egyéni gyakorlati rendszer és a vallástalan élet, és ehelyett visszaemelte magába a hindu elemeket, a mesterek tiszteletét, a hagyomány ápolását, a tudat megtisztítását, a kitartó és önsanyargató, teljesítmény centrikus uniformális gyakorlati rendszert, a vallásosságot, más emberek szentként való tiszteletét, és végső soron olyan elemeket emelt magába mint a nemzeti kultúra, öntudat és fantázia világ. Ezért az egész keleti buddhizmus illegitimmé tette saját magát idővel, rimpocséstúl, zen mesterestűl, arhatostúl, szentestűl, Tanátadásostúl, mai nyelven megfogalmazva, tokkal-vonóval, és inkább hasonlít egy évezredek óta tartó össznépi szerepjátékhoz, mintsem a letisztult emberi gondolkodáshoz. Ezért nekünk nyugati embereknek igen nehéz dolgunk van. Mivel nem születtünk bele egy több ezer éve elhazudott, ezáltal mai modern nyelven kifejezve agymosott, bigott és álszent buddhista szerepjátékba mint a keletiek, ahol az előadás után a hívek szétkapják az egész pulpitust, mert abban hisznek, hogy az előadó láma amihez hozzáért és magáldott az tiszta és szent lett, majd a pulpitus darabkáit hazaviszik, és otthon ereklyeként őrzik és tisztelik, mivel mi nem ebbe születtünk bele, ezért nekünk választási lehetőségünk még van. Egyrészt követjük és frencsájz rendszerben átvesszük egy adott keleti ország elavult hindu / sámán alapú vallását, 3 évre barlangba zárjuk magunkat, minden nap meditálunk, tisztítjuk a tudatunkat, forgatjuk az imamalmot, becsülettel mantrázunk, törekszünk és gyakorlunk ahogy megmondják nekünk, tiszteljük a mestereket és a hagyományt, szépen feladjuk önállóságunkat, és végső soron hinni fogunk abban, hogy jó úton járunk, hogy végső soron buddhisták lettünk, és aki ezt meg meri kérdőjelezni arra furcsán fogunk nézni, vagy szembesülünk azzal az igen fájó ténnyel, hogy mi akik nem az anyatejjel szívtuk magunkba a pulpitus szétkapását és az előadók szentként való tiszteletét, a mai keleti rendszer és hagyomány végső soron belőlünk sem akar majd mást csinálni, mint azokból akik ebbe születtek bele, hogy adjuk fel önálló gondolatainkat, hogy ne vegyük tudomást arról, hogy az egész keleti buddhista hagyomány egy színjáték, és már rég köze sincs az egyetemes emberi gondokozáshoz, ami a buddhizmus alapja lenne, miközben meggyőzően és oly lelkesen érvelnek arról, hogy hagyományuk mindennek a csúcsa és a lényege, miközben kultúrájuk nem más, mint egy nemzeti öntudat. Ezért a mi dolgunk igen nehéz. Szembesíteni kell tudni az egész keleti buddhista hagyományt és társadalmat, hogy eltévedt, méghozzá nem kicsit, hanem teljesen, mert mindenért ami ellen a Buddha felemelte a szavát, - az emberekben lévő tudatlanság, - a másoktól való függés, - a vallásos életmód, - az önsanyargatás, vagy - az önállótlan gondolkozás, vagyis amik ellen küzdött egész életében, az végső soron a mai keleti kultúráknak az alapja lett, és ezáltal pont, hogy nem a buddhista gondolkozást és egyetemes emberi értéket erősítette, hanem a hindu gyakorlati rendszert, sajátos fantázia világot és végső soron belterjes nemzeti öntudatot. Ezért egyrészt szembesíteni kell tudni a keletieket, hogy a nyugatra történő buddhista eljövetel célja nem az, ahogyan ezt rózsaszín ködben elszállva gondolják sokan, hogy az ő elhazudott, álszent és téves kultúrájukat ide elhozzák nekünk, mi pedig átvesszük azt "csont" nélkül. Nem vesszük át. A buddhizmus azért jött nyugatra, mert itt új táptalaj van, hogy itt újra el tudjon indulni, hogy a meglévő bigott, álszent, aszketikus, elhazudott keleti kultúrát maga mögött hagyja, méghozzá nem részben, hanem teljes egészében, és mintegy tiszta alapokra helyezve újra elindulhasson. Ezért mi egyedül vagyunk és igen nehéz dolgunk van. Egyrészt közölnünk kell a többiekkel, hogy megvannak részegülve, és amibe kapaszkodnak az téves, és gyakorlatilag köze sincs a buddhizmushoz még nyomokban sem, másrészt szembesülnünk kell azzal a megrázó ténnyel, hogy a hagyományra semmilyen formában nem építhetünk, mert akkor pont az alapvető buddhista alapállást adnánk fel és úgy járnánk mint ők, ezért a feladat nem kisebb, mintegy a nulláról kell felépítenünk, mintegy nekünk kell kitalálni a buddhizmust megint. Ezért a kérdés most már nem az, hogy mi a buddhizmus, mert most már tudjuk, hogy buddhizmus mint ilyen nem létezik, sem keleten sem nyugaton, ez egy tévképzet, amit emberek milliói kergetnek, a kérdés most már ténylegesen az, hogy mi legyen a buddhizmus. Erre pedig azt lehet most mondani, hogy a buddhizmus ne más legyen mint az emberi normalitás, vagyis az emberi alapállás, egyetemes emberi érték. Kiegészítés: A buddhista alapállás amit Buddha is megtett: - eldobni minden hagyományt és gyakorlati rendszert, és őszintén és nyitottan állni magunk és a világ előtt. Így van esélyünk egyáltalán magunk felé és a világ felé tekinteni, és ezáltal az igazságot meglátni. Ez az emberi normalitás, vagyis a buddhizmus. Kép: a legjobb állapotban megmaradt és mumifikálódott emberi lelet, a több mint 500 éve alvó Maya lányok egyike