Itt a megoldás végre: a Magyar mint szó egy hagyományt, egy vallást takar elsősorban, nem pedig népcsoportot, nemzetiségi, genetikai hovatartozást. Ez pedig mindent megváltoztat.
Magyar vagyok, ami annyit jelent, hogy egy vallást, egy szellemi hagyományt követek, méghozzá születésem óta. Szerencsémre anyatejjel szívtam magamba a Magyarok tanítását, a csodálatos anyanyelvet, a gyermeki álomvilágot.... Ezen nőttem föl én is, és csak később értettem meg, hogy ami bennem Él, az egy igen ősi kultúra része, ami mára már részlegessé sőt töredékessé vált, gyakorlatilag majdnem elveszett.
Annyira elveszett a lényeg mára, hogy azok akik szintén ebbe születtek bele, vagyis azok akik e vallás nyelvét, kultúráját ismerik és beszélik jól, azok is elfelejtették, hogy ők egy ősi hagyomány részesei, viszont nyitottságukból fakadóan bármit képesek kívülről befogadni, és így azonosultak idővel faji és nemzeti alapú eszmékkel, és így terjedt tévesen el az a nézet, hogy mi egy nép vagyunk, vagyis egy genetikai fogalom, nem pedig egy élő szellemi közösség és hagyomány.
Viszont a mai nap mégis arra a fontos, mély és mindent átható felismerésre jutottam eredet tudatunkat keresve szüntelen, amire sem a most élő Magyarok közül, sem az elmúlt ezer évben élők közül sem akadt példa, hogy végre egy Magyar felismerje és kimondja azt a mindent megváltoztató és elsöprő igazságot, hogy a Magyar mint kifejezés az egy vallást, egy szellemi hagyományt takar elsősorban, és nem egy nemzetiségi, etnikai hovatartozást.
Ez pedig mindent megváltoztat, mert így tényleges értelmet nyert egész létünk és küldetés tudatunk. Tudniillik mi nem egy nép vagyunk a sok közül, hanem mi a sokféle nép közül vagyunk az egy, olyan sokszínű jelenség, ami nyelvében, szokásaiban, álmaiban hordozza az egységet, függetlenül genetikai, faji hovatartozástól.
Ugyanis anyanyelvünkben, álmainkban van jelen hagyományunk és szellemi útunk, és hiába tiltakozik ez ellen kézzel lábbal bárki is, akkor is csak Magyarok vagyunk, teszem hozzá, szerencsénkre.
Magyarok vagyunk, ami annyit tesz, hogy mi egy csoda részesei vagyunk, annak a csodának a részesei, hogy Élünk, méghozzá az Őstenger-->Ősten-->Isten világában, magunkban hordozva az Élet titkát, a minden tudás lehetőségét, így igesigülünk együtt az Élő nyelv és hagyomány által. Ez a mi utunk, semmi egyéb.
Kép: Avatar című filmből.
Magyar vagyok, ami annyit jelent, hogy egy vallást, egy szellemi hagyományt követek, méghozzá születésem óta. Szerencsémre anyatejjel szívtam magamba a Magyarok tanítását, a csodálatos anyanyelvet, a gyermeki álomvilágot.... Ezen nőttem föl én is, és csak később értettem meg, hogy ami bennem Él, az egy igen ősi kultúra része, ami mára már részlegessé sőt töredékessé vált, gyakorlatilag majdnem elveszett.
Annyira elveszett a lényeg mára, hogy azok akik szintén ebbe születtek bele, vagyis azok akik e vallás nyelvét, kultúráját ismerik és beszélik jól, azok is elfelejtették, hogy ők egy ősi hagyomány részesei, viszont nyitottságukból fakadóan bármit képesek kívülről befogadni, és így azonosultak idővel faji és nemzeti alapú eszmékkel, és így terjedt tévesen el az a nézet, hogy mi egy nép vagyunk, vagyis egy genetikai fogalom, nem pedig egy élő szellemi közösség és hagyomány.
Viszont a mai nap mégis arra a fontos, mély és mindent átható felismerésre jutottam eredet tudatunkat keresve szüntelen, amire sem a most élő Magyarok közül, sem az elmúlt ezer évben élők közül sem akadt példa, hogy végre egy Magyar felismerje és kimondja azt a mindent megváltoztató és elsöprő igazságot, hogy a Magyar mint kifejezés az egy vallást, egy szellemi hagyományt takar elsősorban, és nem egy nemzetiségi, etnikai hovatartozást.
Ez pedig mindent megváltoztat, mert így tényleges értelmet nyert egész létünk és küldetés tudatunk. Tudniillik mi nem egy nép vagyunk a sok közül, hanem mi a sokféle nép közül vagyunk az egy, olyan sokszínű jelenség, ami nyelvében, szokásaiban, álmaiban hordozza az egységet, függetlenül genetikai, faji hovatartozástól.
Ugyanis anyanyelvünkben, álmainkban van jelen hagyományunk és szellemi útunk, és hiába tiltakozik ez ellen kézzel lábbal bárki is, akkor is csak Magyarok vagyunk, teszem hozzá, szerencsénkre.
Magyarok vagyunk, ami annyit tesz, hogy mi egy csoda részesei vagyunk, annak a csodának a részesei, hogy Élünk, méghozzá az Őstenger-->Ősten-->Isten világában, magunkban hordozva az Élet titkát, a minden tudás lehetőségét, így igesigülünk együtt az Élő nyelv és hagyomány által. Ez a mi utunk, semmi egyéb.
Kép: Avatar című filmből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése