A Magyarok földönkívüliek? - Szilárd Leó, Isaac Asimov, Marx György és E.T. (Ede Teller) szerint igen. Mert a Magyarok azok, akik megakarják váltani a világot.

Annál nagyobb szerencse nem is történhetett volna velünk, minthogy magyarnak születtünk. Egyrészt azért, mert a magyar nyelv logikus, matematikai alapokon nyugszik, és valójában olyan, mint egy tisztán felépített nyelv, ahogy Kiss Dénes költő fogalmaz, a magyar nyelv egy digitális nyelv. Elég nyilvánvaló, hogy ez a nyelv biztosítja a világ számára a gondolkozási szinvonal folyamatos fenntartását és fejlődését, és elég erősen jelen van a technikai szinvonal ugrásában. Gondoljunk csak a szárazföldi közlekedés forradalmára a kocsira, vagy arra, hogy az egész űrkorszak mögött a magyar gondolkozás milyen domináns szinvonallal van jelen: a relatívitás elmélet és az egész űrtechnika nem másra épül, mint a Bolyai féle matematikára, a képátvitel Tihanyi Kálmán érdeme, az atomenergia Szilárd Leóé, a digitális számítógép Neumann János nevéhez fűzödik, és legújabban pedig az egész szakma Erdős Pál matematikáját próbálja értelmezni. Tehát nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a magyar ember rendkivül logikusan gondolkozik, és ez pedig a magyar nyelv érdeme.

A másik dolog amire érdemes felfigyelni, hogy nincs még egy olyan nemzet, amelyik ennyire depressziós, önmarcangoló és pesszimista lenne mint a magyar. Ezen pedig nincs mit csodálkozni, mert egy nép sem adott ennyi értéket az emberiségnek önzetlenül mint a magyar, és egy néptől sem vettek el annyit mint tőlünk. Mert nemcsak a tudásunkat, hanem a becsületünket, az önérzetünket, a történelmünket, és végső soron az önértékelésünket is elvették. Ezért teljesen természetes, hogy mindeki depressziós, hiszen az egész magyar nemzet hamvaiba borul.

Sok fiatal más kultúrákba csavarodik bele, saját kultúrája és nyelve értékét nem, vagycsak részben ismeri fel, így idővel felszívódik és megszűnik magyarnak lenni. Viszont mégsem ennyire rossz a helyzet. Egyrészt a magyar nemzet nyelvéből és annak lelkületéből fakadóan képes hamvaiból feltámadni, vagyis újjáéledni a halálból, mert csak a magyar elmének van meg az a képessége és lehetősége, hogy újra egy technológiai ugrást hajtson végre a világban. Ha ez megtörténik, akkor viszont már más nemzetek is elfogják ismerni és fogadni azt, amire az idős Teller Ede is rájött, hogy a magyar nyelv a legnagyobb kultúrális érték a világban, úgyanis a magyar nyelv nélkül nem jutott volna az emberiség ilyen magas fejlettségi szintre.

A másik lényegi pontja lehet a megújulásnak, hogy a tradiciónális magyar nyelv és eredet kutatás új korszakba fog lépni idővel. Mert most már nem az a kérdés, hogy melyik nyelvcsaládhoz vagy földrészhez tartozunk, hiszen mostmár ki lehet jelenteni, hogy mindegyikhez. Teljesen mindegy melyik kultúrát vesszük górcső alá, az etruszkot, a sumért vagy éppen a dél-amerikait, mindenhol fogunk találni magyar nyomokat és vonatkozásokat. Amikor ténylegesen elhisszük, hogy az őshaza és nyelvi emlékeket mindenhol és mindenben megtudjuk találni a Földön, akkor minden bizonnyal a magyar nyelv és eredet kutatás is új korszakba léphet, és a világűr felé fordulhat. Mert a magyarság állandóan keresni fogja önmagát és eredetét, és ez az amit egyenlőre kevesen értettek meg, mert zsákutca bármiféle elméletet ráhuzni magyarokra, mert úgy sem fogadják el.

Ezért a magyarságnak semmi mása nincs, csak jövője, méghozzá fényes jövője.

"Szilárd Leóval kapcsolatban Francis Crick, a DNS szerepének Nobel-díjas kutatója mesélte a történetet, amely szerint Fermi egyszer kifejtette, hogy a Tejútrendszerben van legalább százmilliárd csillag, többé-kevésbé olyanok, mint a Nap. Sokuk körül bolygók keringenek, egyeseken folyékony víz is előfordul. A vízben a csillagfény hatására kémiai vegyületek szintézise indul meg, az óceánból langyos, tápláló leves válik. Ebből az erőlevesből önreprodukáló struktúrák táplálkoznak. A természetes kiválasztódás belőlük mind fejlettebb, komplexebb lényeket hoz létre. Civilizációk kelnek életre, velük tudomány és technika. Újabb és újabb bolygókat keresnek fel ezek az értelmes lények, bejárva az egész Tejútrendszert. Ezeknek a rendkívül okos lényeknek a figyelmét aligha kerülheti el egy olyan szép bolygó, mint a Föld. De hát akkor hol vannak?" A kérdésre a jelenlévő Szilárd Leó rögtön válaszolt: "Itt vannak közöttünk. Kicsit furcsa az angol kiejtésük. Magyaroknak mondják magukat."