A Magyar egy hagyomány, nem egy nép

Itt a megoldás végre: a Magyar mint szó egy hagyományt, egy vallást takar elsősorban, nem pedig népcsoportot, nemzetiségi, genetikai hovatartozást. Ez pedig mindent megváltoztat.

Magyar vagyok, ami annyit jelent, hogy egy vallást, egy szellemi hagyományt követek, méghozzá születésem óta. Szerencsémre anyatejjel szívtam magamba a Magyarok tanítását, a csodálatos anyanyelvet, a gyermeki álomvilágot.... Ezen nőttem föl én is, és csak később értettem meg, hogy ami bennem Él, az egy igen ősi kultúra része, ami mára már részlegessé sőt töredékessé vált, gyakorlatilag majdnem elveszett.

Annyira elveszett a lényeg mára, hogy azok akik szintén ebbe születtek bele, vagyis azok akik e vallás nyelvét, kultúráját ismerik és beszélik jól, azok is elfelejtették, hogy ők egy ősi hagyomány részesei, viszont nyitottságukból fakadóan bármit képesek kívülről befogadni, és így azonosultak idővel faji és nemzeti alapú eszmékkel, és így terjedt tévesen el az a nézet, hogy mi egy nép vagyunk, vagyis egy genetikai fogalom, nem pedig egy élő szellemi közösség és hagyomány.

Viszont a mai nap mégis arra a fontos, mély és mindent átható felismerésre jutottam eredet tudatunkat keresve szüntelen, amire sem a most élő Magyarok közül, sem az elmúlt ezer évben élők közül sem akadt példa, hogy végre egy Magyar felismerje és kimondja azt a mindent megváltoztató és elsöprő igazságot, hogy a Magyar mint kifejezés az egy vallást, egy szellemi hagyományt takar elsősorban, és nem egy nemzetiségi, etnikai hovatartozást.

Ez pedig mindent megváltoztat, mert így tényleges értelmet nyert egész létünk és küldetés tudatunk. Tudniillik mi nem egy nép vagyunk a sok közül, hanem mi a sokféle nép közül vagyunk az egy, olyan sokszínű jelenség, ami nyelvében, szokásaiban, álmaiban hordozza az egységet, függetlenül genetikai, faji hovatartozástól.

Ugyanis anyanyelvünkben, álmainkban van jelen hagyományunk és szellemi útunk, és hiába tiltakozik ez ellen kézzel lábbal bárki is, akkor is csak Magyarok vagyunk, teszem hozzá, szerencsénkre.

Magyarok vagyunk, ami annyit tesz, hogy mi egy csoda részesei vagyunk, annak a csodának a részesei, hogy Élünk, méghozzá az Őstenger-->Ősten-->Isten világában, magunkban hordozva az Élet titkát, a minden tudás lehetőségét, így igesigülünk együtt az Élő nyelv és hagyomány által. Ez a mi utunk, semmi egyéb.


Kép: Avatar című filmből.

 

 

Embernek lenni a buddhizmus

Embernek lenni a buddhizmus, semmi egyéb. Azt már értjük, hogy a - a buddhista Tanátadás belterjes és formális, - a buddhista gyakorlati rendszer hindu, - a buddhista iskolák nemzeti öntudatra alapoznak.... Akármennyire is nehéz ezzel szembenézni, és akármennyire is nehéz ezt kimondani, de az egész egzotikus és hitelesnek tűnő keleti buddhista hagyomány idővel elvesztette az alapvető buddhista alapokat, mert olyan lényegi elemeket hagyott maga mögött mint az önálló út, az önálló gondolkozás, a semmi el nem fogadása, senki nem követése, az egyéni gyakorlati rendszer és a vallástalan élet, és ehelyett visszaemelte magába a hindu elemeket, a mesterek tiszteletét, a hagyomány ápolását, a tudat megtisztítását, a kitartó és önsanyargató, teljesítmény centrikus uniformális gyakorlati rendszert, a vallásosságot, más emberek szentként való tiszteletét, és végső soron olyan elemeket emelt magába mint a nemzeti kultúra, öntudat és fantázia világ. Ezért az egész keleti buddhizmus illegitimmé tette saját magát idővel, rimpocséstúl, zen mesterestűl, arhatostúl, szentestűl, Tanátadásostúl, mai nyelven megfogalmazva, tokkal-vonóval, és inkább hasonlít egy évezredek óta tartó össznépi szerepjátékhoz, mintsem a letisztult emberi gondolkodáshoz. Ezért nekünk nyugati embereknek igen nehéz dolgunk van. Mivel nem születtünk bele egy több ezer éve elhazudott, ezáltal mai modern nyelven kifejezve agymosott, bigott és álszent buddhista szerepjátékba mint a keletiek, ahol az előadás után a hívek szétkapják az egész pulpitust, mert abban hisznek, hogy az előadó láma amihez hozzáért és magáldott az tiszta és szent lett, majd a pulpitus darabkáit hazaviszik, és otthon ereklyeként őrzik és tisztelik, mivel mi nem ebbe születtünk bele, ezért nekünk választási lehetőségünk még van. Egyrészt követjük és frencsájz rendszerben átvesszük egy adott keleti ország elavult hindu / sámán alapú vallását, 3 évre barlangba zárjuk magunkat, minden nap meditálunk, tisztítjuk a tudatunkat, forgatjuk az imamalmot, becsülettel mantrázunk, törekszünk és gyakorlunk ahogy megmondják nekünk, tiszteljük a mestereket és a hagyományt, szépen feladjuk önállóságunkat, és végső soron hinni fogunk abban, hogy jó úton járunk, hogy végső soron buddhisták lettünk, és aki ezt meg meri kérdőjelezni arra furcsán fogunk nézni, vagy szembesülünk azzal az igen fájó ténnyel, hogy mi akik nem az anyatejjel szívtuk magunkba a pulpitus szétkapását és az előadók szentként való tiszteletét, a mai keleti rendszer és hagyomány végső soron belőlünk sem akar majd mást csinálni, mint azokból akik ebbe születtek bele, hogy adjuk fel önálló gondolatainkat, hogy ne vegyük tudomást arról, hogy az egész keleti buddhista hagyomány egy színjáték, és már rég köze sincs az egyetemes emberi gondokozáshoz, ami a buddhizmus alapja lenne, miközben meggyőzően és oly lelkesen érvelnek arról, hogy hagyományuk mindennek a csúcsa és a lényege, miközben kultúrájuk nem más, mint egy nemzeti öntudat. Ezért a mi dolgunk igen nehéz. Szembesíteni kell tudni az egész keleti buddhista hagyományt és társadalmat, hogy eltévedt, méghozzá nem kicsit, hanem teljesen, mert mindenért ami ellen a Buddha felemelte a szavát, - az emberekben lévő tudatlanság, - a másoktól való függés, - a vallásos életmód, - az önsanyargatás, vagy - az önállótlan gondolkozás, vagyis amik ellen küzdött egész életében, az végső soron a mai keleti kultúráknak az alapja lett, és ezáltal pont, hogy nem a buddhista gondolkozást és egyetemes emberi értéket erősítette, hanem a hindu gyakorlati rendszert, sajátos fantázia világot és végső soron belterjes nemzeti öntudatot. Ezért egyrészt szembesíteni kell tudni a keletieket, hogy a nyugatra történő buddhista eljövetel célja nem az, ahogyan ezt rózsaszín ködben elszállva gondolják sokan, hogy az ő elhazudott, álszent és téves kultúrájukat ide elhozzák nekünk, mi pedig átvesszük azt "csont" nélkül. Nem vesszük át. A buddhizmus azért jött nyugatra, mert itt új táptalaj van, hogy itt újra el tudjon indulni, hogy a meglévő bigott, álszent, aszketikus, elhazudott keleti kultúrát maga mögött hagyja, méghozzá nem részben, hanem teljes egészében, és mintegy tiszta alapokra helyezve újra elindulhasson. Ezért mi egyedül vagyunk és igen nehéz dolgunk van. Egyrészt közölnünk kell a többiekkel, hogy megvannak részegülve, és amibe kapaszkodnak az téves, és gyakorlatilag köze sincs a buddhizmushoz még nyomokban sem, másrészt szembesülnünk kell azzal a megrázó ténnyel, hogy a hagyományra semmilyen formában nem építhetünk, mert akkor pont az alapvető buddhista alapállást adnánk fel és úgy járnánk mint ők, ezért a feladat nem kisebb, mintegy a nulláról kell felépítenünk, mintegy nekünk kell kitalálni a buddhizmust megint. Ezért a kérdés most már nem az, hogy mi a buddhizmus, mert most már tudjuk, hogy buddhizmus mint ilyen nem létezik, sem keleten sem nyugaton, ez egy tévképzet, amit emberek milliói kergetnek, a kérdés most már ténylegesen az, hogy mi legyen a buddhizmus. Erre pedig azt lehet most mondani, hogy a buddhizmus ne más legyen mint az emberi normalitás, vagyis az emberi alapállás, egyetemes emberi érték. Kiegészítés: A buddhista alapállás amit Buddha is megtett: - eldobni minden hagyományt és gyakorlati rendszert, és őszintén és nyitottan állni magunk és a világ előtt. Így van esélyünk egyáltalán magunk felé és a világ felé tekinteni, és ezáltal az igazságot meglátni. Ez az emberi normalitás, vagyis a buddhizmus. Kép: a legjobb állapotban megmaradt és mumifikálódott emberi lelet, a több mint 500 éve alvó Maya lányok egyike

Mik a tévedések a mai buddhizmusban?

Figyeljetek rám szerzetesek, mik a tévedések a mai buddhizmusban?
A mester tanítvány viszonylat tévút, mert csak az
- Önállóság vezet el a megvilágosodáshoz.

A megvilágosodásra való erőfeszítés tévút, mert csak az
- Elengedettség vezet el a megvilágosodáshoz.

Valaminek a folyamatos ismétlése és gyakorlása tévút, mert csak
- Önmagunk megváltoztatása vezet el a megvilágosodáshoz.

A Tanátadás tévút, mert senki és semmi
- Nem okozhatja a megvilágosodást.

A buddhista hagyomány tévút, mert a
- Megvilágosodás minden hagyománytól mentes.

Mások bálványozása tévút, mert a mindenkiben jelenlévő
- Élet az egyedüli tiszteletreméltó.

A mai buddhizmus olyan mint autó helyett talicskával beutazni a világot,
- Elavult, és nem segíti a megvilágosodást.

Ezért a ti dolgotok szerzetesek nem az, hogy egy régi járművet felújítsatok vagy ápoljatok, felüljetek rá időnként és parádézzatok vele a világban mindenki előtt, ez nem nektek való, mert ez a jármű igaz, hogy patinás, de már elavult, ócska és használhatatlan a mindennapi élethez. Ezért ez az idejét múlt szerkezet már nem tud titeket elvinni messzire. Így a ti dolgotok sokkal inkább az, hogy új járművet építsetek, amit a mindennapi életben is használni tudtok, és ami elvisz titeket biztonságosan messzire.

Ezért figyeljetek rám szerzetesek, és gondolkozzatok el azon amit most mondok:
- ha újra meg akarjátok forgatni a Tan kerekét magatokban, és újra Életet akartok lehelni a buddhizmusba, akkor olyan járművet érdemes kitalálnotok, amellyel
- biztonságban lehet közlekedni a változás tengerén,
mert a változásban van a megvilágosodás és nem másban.

 

 

Kép: a Számkivetett című filmből

Buddha testamentuma

Buddha testamentuma - tanítók és hagyomány nélküli eredeti buddhizmus.
- Ne kövessetek semmit és senkit (Törekedjetek),
- fáradtság és erőfeszítés nélkül éljetek (Fáradhatatlanul),
- szabadon a világban (mint Buddhista),
- ha mégis elfáradnátok akkor pihenjetek meg (Nirvána),...
- ismerjétek fel, hogy minden folyamatosan változik (Dharma),
- ezért nincs kézzel fogható lényeg és személyiség (Sunyata),
- de tartsatok össze (Sangha),
- szeressétek és segítsétek egymást (Karma),
- de ne fogadjátok el mások igazságát (Samsara),
- hanem vizsgáljatok meg mindent saját magatok (Önállóság),
- elmélkedjetek szabadon mindenről (Meditáció),
- mert a változás a megvilágosodás (Buddha),
- és az Élet az egyedüli Szentség.

Ezzel szemben áll a törekedjetek minden erőtökből a megvilágosodásra, ne adjátok fel soha, gyakoroljátok a meditációt, olvassátok a szútrákat, kövessétek a mestereket, csatlakozzatok egy buddhista iskolához, boruljatok le 100 ezerszer, adjátok fel éneteket és üresítsétek ki magatokat, gyűjtsétek a jó karmát, és így talán megvilágosodtok, mert Buddha a mi urunk szent és tökéletes, és senki a nyomába sem érhet. Ugyanakkor ez a fajta mentalitás nem volt mindig így. Az eredeti valódi buddhizmus, ahol semmit sem jegyeztek le, és ahol nem voltak meg ezek a viszonylatok és önkínzások, aránylag gyorsan eltűnt, hiszen a buddhizmusba észrevétlenül is, de újra visszaáramolt egyrészt a hindu alapú

- mester-tanítvány viszonylat, és erőlködés,
másrészt ahogy idővel a buddhista tanítás terjedt a Földön,
- más nemzetek is rendre belevetítették saját kultúrájukat, szokásukat a buddhizmusba.

Ezért a buddhizmus ma már nem más, mint népek és nemzetek különböző kultúrális sajátossága és kavalkádja, egy téves össznépi megvilágosodási képen való görcsölés, tanítók szentként való tisztelete, Buddhához való imádkozás. Így a mai buddhista irányzatoknak és iskoláknak ma már vajmi köze sincs a valódi buddhizmushoz, belterjessé váltak, és hiába bizonygatják oly lelkesen hitelességüket, sokkal inkább különböző keleti nemzetek sajátosságához és öntudatához köthetőek, ahogy nyugaton a divathoz, egy keleti nép frencsájzához, vagy éppen egyfajta hóborthoz. Mert ahogy mai nyelven magyarul megfogalmazva Buddha nem volt más, mint egy cigány vajda fia, aki 30 évesen otthagyta a családját és gyerekét felelőtlenül, majd hajléktalanként végiglejmolta az egész életét, nem dolgozott és nem csinált semmit, csak koldult és elmélkedett naphosszat, erre búzdítva másokat, utazgatott mindenfelé, miközben saját igazságáról oly meggyőzően és felemelően érvelt és beszélt lyukat mások hasába, hogy végül celebbé lett, köszönhetően nemesi származásának is, majd halála után követői szentté avatták, és létrehoztak egy új vallást a buddhizmust, ahol ma már imádkoznak hozzá, és Istenként tisztelik.

Ezért ma, ha valaki valódi buddhizmussal akar foglalkozni, annak nagyon nehéz dolga van, mert mindenhol csak nemzeti sajátoságokba, évezredek óta tartó görcsös félremagyarázásokba fog ütközni, ráadásul ezt oly hitelesen teszik és adják elő, hogy az ember már már elhiszi magáról és a környezetéről is azt, hogy buddhista. De ha mélyebben megvizsgáljuk ezt, akkor láthatjuk, hogy a buddhizmus és annak tanítása gyakorlatilag halott és töredékes, dohos, görcsös, erőltetett, önkínzó, végső soron álszent és bigott, és egy múltbéli árnyakba kapaszkodva próbálja hitelesíteni magát, ezért ha vissza akarunk térni a valódi buddhizmushoz, akkor három dolgot mindenképpen érdemes megtennünk:

- a mester tanítvány viszonylatot és erőlködést el kell tudnunk hagyni (hinduizmus),
- a nemzeti, és kultúrális sajátosságokat fel kell tudnunk számolni (sámánizmus),
- vissza kell térni a tanítók és hagyomány nélküli önálló úthoz (buddhizmus).

A képen a bódhi fa, ahány ember, annyi út.