Mik a tévedések a mai buddhizmusban?

Figyeljetek rám szerzetesek, mik a tévedések a mai buddhizmusban?
A mester tanítvány viszonylat tévút, mert csak az
- Önállóság vezet el a megvilágosodáshoz.

A megvilágosodásra való erőfeszítés tévút, mert csak az
- Elengedettség vezet el a megvilágosodáshoz.

Valaminek a folyamatos ismétlése és gyakorlása tévút, mert csak
- Önmagunk megváltoztatása vezet el a megvilágosodáshoz.

A Tanátadás tévút, mert senki és semmi
- Nem okozhatja a megvilágosodást.

A buddhista hagyomány tévút, mert a
- Megvilágosodás minden hagyománytól mentes.

Mások bálványozása tévút, mert a mindenkiben jelenlévő
- Élet az egyedüli tiszteletreméltó.

A mai buddhizmus olyan mint autó helyett talicskával beutazni a világot,
- Elavult, és nem segíti a megvilágosodást.

Ezért a ti dolgotok szerzetesek nem az, hogy egy régi járművet felújítsatok vagy ápoljatok, felüljetek rá időnként és parádézzatok vele a világban mindenki előtt, ez nem nektek való, mert ez a jármű igaz, hogy patinás, de már elavult, ócska és használhatatlan a mindennapi élethez. Ezért ez az idejét múlt szerkezet már nem tud titeket elvinni messzire. Így a ti dolgotok sokkal inkább az, hogy új járművet építsetek, amit a mindennapi életben is használni tudtok, és ami elvisz titeket biztonságosan messzire.

Ezért figyeljetek rám szerzetesek, és gondolkozzatok el azon amit most mondok:
- ha újra meg akarjátok forgatni a Tan kerekét magatokban, és újra Életet akartok lehelni a buddhizmusba, akkor olyan járművet érdemes kitalálnotok, amellyel
- biztonságban lehet közlekedni a változás tengerén,
mert a változásban van a megvilágosodás és nem másban.

 

 

Kép: a Számkivetett című filmből

Buddha testamentuma

Buddha testamentuma - tanítók és hagyomány nélküli eredeti buddhizmus.
- Ne kövessetek semmit és senkit (Törekedjetek),
- fáradtság és erőfeszítés nélkül éljetek (Fáradhatatlanul),
- szabadon a világban (mint Buddhista),
- ha mégis elfáradnátok akkor pihenjetek meg (Nirvána),...
- ismerjétek fel, hogy minden folyamatosan változik (Dharma),
- ezért nincs kézzel fogható lényeg és személyiség (Sunyata),
- de tartsatok össze (Sangha),
- szeressétek és segítsétek egymást (Karma),
- de ne fogadjátok el mások igazságát (Samsara),
- hanem vizsgáljatok meg mindent saját magatok (Önállóság),
- elmélkedjetek szabadon mindenről (Meditáció),
- mert a változás a megvilágosodás (Buddha),
- és az Élet az egyedüli Szentség.

Ezzel szemben áll a törekedjetek minden erőtökből a megvilágosodásra, ne adjátok fel soha, gyakoroljátok a meditációt, olvassátok a szútrákat, kövessétek a mestereket, csatlakozzatok egy buddhista iskolához, boruljatok le 100 ezerszer, adjátok fel éneteket és üresítsétek ki magatokat, gyűjtsétek a jó karmát, és így talán megvilágosodtok, mert Buddha a mi urunk szent és tökéletes, és senki a nyomába sem érhet. Ugyanakkor ez a fajta mentalitás nem volt mindig így. Az eredeti valódi buddhizmus, ahol semmit sem jegyeztek le, és ahol nem voltak meg ezek a viszonylatok és önkínzások, aránylag gyorsan eltűnt, hiszen a buddhizmusba észrevétlenül is, de újra visszaáramolt egyrészt a hindu alapú

- mester-tanítvány viszonylat, és erőlködés,
másrészt ahogy idővel a buddhista tanítás terjedt a Földön,
- más nemzetek is rendre belevetítették saját kultúrájukat, szokásukat a buddhizmusba.

Ezért a buddhizmus ma már nem más, mint népek és nemzetek különböző kultúrális sajátossága és kavalkádja, egy téves össznépi megvilágosodási képen való görcsölés, tanítók szentként való tisztelete, Buddhához való imádkozás. Így a mai buddhista irányzatoknak és iskoláknak ma már vajmi köze sincs a valódi buddhizmushoz, belterjessé váltak, és hiába bizonygatják oly lelkesen hitelességüket, sokkal inkább különböző keleti nemzetek sajátosságához és öntudatához köthetőek, ahogy nyugaton a divathoz, egy keleti nép frencsájzához, vagy éppen egyfajta hóborthoz. Mert ahogy mai nyelven magyarul megfogalmazva Buddha nem volt más, mint egy cigány vajda fia, aki 30 évesen otthagyta a családját és gyerekét felelőtlenül, majd hajléktalanként végiglejmolta az egész életét, nem dolgozott és nem csinált semmit, csak koldult és elmélkedett naphosszat, erre búzdítva másokat, utazgatott mindenfelé, miközben saját igazságáról oly meggyőzően és felemelően érvelt és beszélt lyukat mások hasába, hogy végül celebbé lett, köszönhetően nemesi származásának is, majd halála után követői szentté avatták, és létrehoztak egy új vallást a buddhizmust, ahol ma már imádkoznak hozzá, és Istenként tisztelik.

Ezért ma, ha valaki valódi buddhizmussal akar foglalkozni, annak nagyon nehéz dolga van, mert mindenhol csak nemzeti sajátoságokba, évezredek óta tartó görcsös félremagyarázásokba fog ütközni, ráadásul ezt oly hitelesen teszik és adják elő, hogy az ember már már elhiszi magáról és a környezetéről is azt, hogy buddhista. De ha mélyebben megvizsgáljuk ezt, akkor láthatjuk, hogy a buddhizmus és annak tanítása gyakorlatilag halott és töredékes, dohos, görcsös, erőltetett, önkínzó, végső soron álszent és bigott, és egy múltbéli árnyakba kapaszkodva próbálja hitelesíteni magát, ezért ha vissza akarunk térni a valódi buddhizmushoz, akkor három dolgot mindenképpen érdemes megtennünk:

- a mester tanítvány viszonylatot és erőlködést el kell tudnunk hagyni (hinduizmus),
- a nemzeti, és kultúrális sajátosságokat fel kell tudnunk számolni (sámánizmus),
- vissza kell térni a tanítók és hagyomány nélküli önálló úthoz (buddhizmus).

A képen a bódhi fa, ahány ember, annyi út.

 

A szülők tudati aspektusai

A szülők leggyakoribb tudati aspektusai - kamasz, karrierista, vallásos, áldozat, társ, önfeláldozó, nélkülözhetetlen, pedagógus, öreg, és a bölcs.

A kamasz:
- aki csak most kezdi el élni saját életét, akivel épphogy csak megtörtént a szülővé válás, ezért többnyire mások nevelik gyerekét. Számára a gyermek egy játszópajtás, vagy éppen egy teher, feladat. Az ilyen ember jövés menésének, hangulatváltozásának folyamatosan ki van téve az egész család.

A karrierista:
- ő már elért valamit az életben, de számára ez még mindig nem elég, ezért még tovább akar lépni, valamiben ki akar teljesedni, munkában, művészetben, önkifejezésben. Számára az önállóság, az önkifejezés, a karrier a kulcsszó, és ezt el is várja gyerekétől és így is neveli fel őket.

A vallásos:
- ő már szellemi karrierben hisz, vagyis valamilyen értékrendben, eszmében, vallásban, tudományban, és nem mást tesz nap mint nap, mint saját gyerekét is ezekkel az eszmékkel és értékrenddel itatja át és neveli fel.

Az áldozat:
- az a szülő, aki úgy gondolja, hogy feladott sok mindent a gyerekéért, és ezzel saját magát mintegy áldozattá tette. Itt az önsajnálat idővel uralkodóvá válik, és ezt szépen lassan tovább is adja.

A társ:
- az a szülő, aki elfordul a másik szülőtől idővel, és aki végső soron nem talál más megoldás az életre és a társkapcsolatra, mint saját gyermekét. Ezek a szülők megkülönböztető figyelmet szentelnek általában egy gyerekükre, és az idők folyamán ez beteges kötődéssé alakul.

Az önfeláldozó:
- az a szülő, aki reggeltől estig dolgozik a családjáért, aki minden idejét a munkahelyén tölti a család helyett, azzal a címszóval, hogy ezt csakis miattuk és értük teszi meg. Az ilyen szülő nem nyitott, és a felelőséget a másik szülőre hárítja.

A nélkülözhetetlen:
- az a szülő, aki meg van győződve arról, hogy nélküle megáll a világ és rajta kívül senki sem tudja felnevelni a gyerekét, és ő mindent jobban tud. Ezek a szülők még nagykorukban is irányítani akarják felnőtt gyereküket.

A pedagógus:
- olyan szülő, aki mások gyerekét is neveli tudja, sőt ezt örömmel teszi, mert abban a tévképzetben él régóta, hogy ő képes bármit is megtanítani a gyerekeknek, amire egyébként ők maguktól képtelenek lennének. Az ilyen szülő rászól, irányít, és vezet.

Az öreg:
- ez a szülő aki már megnyugodott, és akinek már minden mindegy, és aki igazából mindennek tud örülni ami a gyerekével kapcsolatos. Sokan a nagyszülőkben találják meg ezt a fajta mentalitást, de itt a szülő nem érti meg a gyermekét, és ezért nem tud az ő életéhez érdemben hozzászólni és abban kiteljesedni.

A bölcs:
- az a szülő, aki már tudja, a gyermeknevelés titka a gyermek, és semmi egyéb. Ezért minden más tudati felhangot tudatosan feladott magában, amivel mérgezné a kicsiket folyamatosan. Ez a szülő a gyermeke képességeire és egyéniségére koncentrál, abból indul ki és arra figyel azért, hogy gyermeke ki tudjon teljesedni abban ami ő maga, amiért végső soron a gyermeke megszületett.

Ezért a szülő feladata nem más, minthogy bölccsé váljon, vagyis eljusson saját kamasz önmagából, egészen a bölcs gyermeki önmagához, vagyis saját gyermekéhez. Ha ezt a gyermeki állapotot eléri, akkor a szülő bölccsé válik, hiszen a benne lévő gyermek és a rajta kívül álló gyermek már nem különbözik, közöttük akadály már nincs, hiszen már nem régi önmagából indul ki, hanem a gyermekéből, ami benne már kiteljesedett.

A képen a bölcs szülő Pikminek, akik növényi alapú lények, és akik sokat segítenek a gyermekeknek az űrhajó építésében és a gyümölcsök begyűjtésében.

 

János: Jelenések Könyve - Előszó

Lehetetlen feladatra vállalkozik az, aki ehhez a műhöz hozzá akar nyúlni vagy meg akarja érteni azt érdemben. Ez abból is fakad, hogy nincs még egy olyan írás a birtokunkban, ami ennyire nehéz és értelmezhetetlen lenne, illetve maga a mű is azt mondja magáról, hogy ez az abszolút igazság, és ehhez hozzányúlni illetve ezen változtatni nem szabad illetve szigorúan tilos.

Akkor nézzük meg alaposabban mivel is állunk szembe ténylegesen: azt már értjük, hogy tudatunk (Országunk) vagyis kultúránk töredékes, és ezért is fordultunk kifelé (Világ felé), és most már azt is értjük, hogy rendelkezünk egy olyan művel (János: Jelenések Könyve), ami számunkra íródott, a mi saját nyelvünkön (Magyarul), és ami nem másról szól, mint valódi kultúránk beáramlásáról (Élet).

Tehát kijelenthetjük, hogy elég sok mindent tudunk már, de még mindig egy olyan fallal állunk szembe, amit eddig senkinek sem sikerült átmászni. Foglaljuk össze, hogy miért nem:

1. Egyrészt mindenki aki megpróbálta ezt átmászni, valamennyi próbálkozás után feladta, méghozzá azért mert egy idő múlva mindenki valamilyen módon de meg ítélte saját magát az Igazsághoz illetve a jelen műhöz képest, és így azonnal kialakultak olyan viszonyok az Igazság felé, minthogy nem érdekel a továbbiakban, nem az én dolgom, nekem ez túl erős, kevés vagyok hozzá, túl nehéz és érthetetlen ez számomra. Tehát az első lényeges momentum, hogy e műhöz kezdjünk az nem más, mint hogy mindenféleképpen elkel kerülni a magunkról illetve a műről alkotott megítélést, és tisztán kell az egészhez hozzáállnunk.

2. A második probléma, ami miatt nem érthető a mű, az a nyelvezete. Ugyanis azt már értjük, hogy a mi legbensőbb nyelvünkön írták meg azt, de azt már kevésbé értjük, hogy ez a nyelvezet ébrenlétben nem felfogható, ahhoz ébren túl durvák vagyunk. Tehát mindenképpen megkell értenünk most azt is, hogy a mű az az álom nyelvezetében íródott felénk, és ezért ott lehet azt csak ténylegesen értelmezni és felfogni.

3. Legutolsó sorban pedig azért nem lehetet e falat átmászni, mert mindig egyéni teljesítményből, mintegy "bikából' próbálták meg elődeink az Igazságot felfogni, illetve nem is volt tényleges fundamentumuk ahhoz, hogy e műnek igazából nekimenjenek. Ez a helyzet most merőben más, egyrészt mert nem vagyunk egyedül, így nem az egyéni teljesítményre törekszünk, hiszen az ország nagy bölcsei mind jelen vannak a probléma felvetésnél, ami elég komoly segítséget jelent, ezen felül van még egy elég komoly előnyünk az elődökhöz képest, ugyanis fundamentális szinten egyikünk az egész művet álmában teljesen ismeri és érti az elejétől a végéig anélkül, hogy azt valaha is olvasta volna.

Ezen igazságok fényében tehát mindenképpen tehetünk most egy összegzést magunk felé, mielőtt ténylegesen neki látnánk a nagy műhöz és az Igazságot közösen megszülnénk:
- Ítélet nélkül
- Álmunkban
- Közösen
jelenik meg az Igazság és az Élet.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet.

                  (Képen: boszniai Nap piramis, ahol a székely-magyar rovásírás nyomait találták)

 Magyarok Zen Kóanja - Megoldás
János: Jelenések Könyve.

A magyar kettőstudat teljes feloldása csak egy módon lehetséges, az pedig az Igazság útján. Csak az igazság képes arra, hogy a kétfelé hasadt magyar tudatot átlássa és ezzel fel is oldja. Mert minden magyar aki él az skizofrén és legalább két tudattal rendelkezik. Ezért az egész ország ebben a széthasadt állapotban van, és így mindenki mindenkivel ellenségeskedik.

Utolsó kisérleteink voltak Mátyás az igazságos, de Kossuth nevét is meg kell említeni, aki mindegy kivülről volt képes kezelni ezt a problémát, mert a kiegyezés nem jöhetett volna létre a hiteles külső ellenállás nélkül, ami mintegy kivülről kompenzálta az ellenzék hasadt állapotát.

A valódi megoldás ami politikától mentes, és tisztán a hagyományon nyugszik, illetve ami az Igazságot számunkra tökéletes formában dekralálja az nem más, mint a János: Jelenések Könyve. Ez a könyv azért érdekes, mert a magyar őskultúra nyelvén íródott, így minden magyar szívében benne van és így számunkra ténylegesen érthető. De nem csak egy puszta kinyilatkozás ez, hanem valójában a teljes magyar őshagyomány lenyomata, amelyet oly régóta keresünk, mert még időben a teljes ősmagyar hagyomány oda lett elmentve a szétesés elől.

Tehát azt kell, hogy mondjuk, hogy megtaláltuk hibátlanul a teljes őskultúránkat, amely nem más mint a János: Jelenések Könyve, vagyis ténylegesen megtaláltuk azt az igazságot, amely képes lesz minket kiemelni e kettős állapotból, és az országot vagyis a magyar tudatot visszaemelni teljeség állapotába.

Köszönöm a figyelmet.
Hegedűs Róbert  

 Hamvas Béla - A legnagyobb magyar
Segítség a Magyar Kóanhoz.

Oscar díj átadási beszéd:

Szerencsém volt, és itt most néhány nevet azért meg kell említenem, mert a 80-as évek közepén tizenéves koromban jutott hozzám el Hetényi Ernő Buddha Dharma Sangha-ja, köszönhetően Szigeti Csilla filmrendezőnek, Laár András zeneszerzőnek, innen pedig Dúl Antal munkássága hamar utolért amikor nemsokra rá Szigeti György műfordítónak hála Hamvas Béla Scientia Sacra összefoglaló munkáját megismerhettem és ezzel a teljes emberi hagyományt. Ezért mindnyájuknak nagyon köszönöm a segítséget és hálával tartozom nekik.

Scientia Sacra :

Valószínűleg egy tízenéves ember, amikor még természeténél fogván tiszta szívvel keresi az Igazságot, vagyis hogy merre menjen tovább, az egy ilyen művet még őszinte érdeklődéssel és nyitott szívvel képes magába szívni, ezért az ilyen ember teljesen más következtetésekre és teljesen más felismeréskere jut, más dolgokat ragad meg és ezért más dolgok ültetődnek el a szívében, mert az alap ahová a hagyomány beáramlott az még tiszta volt. Viszont szemben azokkal a felnőttekkel, akik valami elől menekülve, mintegy berohanva a templomba és segítséget kérve fordultak a hagyomány felé.

Fundamentum:

Ezért tisztelt kollégáim, itt mindenképpen meg kell állnunk és egy lényegi megállapítást kell tennünk a szakmán belül, nevezetesen vannak azok a kollégák akik mindenféle érdek nélkül, pusztán nyiltszívűségből, vagyis tiszta alapból ragadták meg és követik a hagyományt, ahogy ezt Hamvas tökéletesen megfogalmazta a transzparens egzisztencia és univerzális orientáció deklarálásával, és vannak azok a kollégák akik nem. Tehát a szakma mindenféleképpen meghasadt állapotban van, ugyanis a hagyomány értelmezése, megragadása az minden esetben a Fundamentum függvénye és semmi egyéb, ez pedig a későbbi színvonal alapja.

Hamvas Béla:

Hamvas Béla a legnagyobb magyar. És én itt most róla tanúbizonyságot teszek, és ezt az egész ország és szakma előtt ki is nyilatkoztatom. És el is fogom magyarázni, hogy miért. Hamvas Béla teljesen tiszta alapból fordult a hagyomány felé, mert őszintén kiutat keresett abból a helyzetből amiben volt. Azt látta meg, hogy a környezetével gyakorlatilag nem lehet beszélni, mindenki elragadtatásban van valamitől, ezért a környezete nem foglalkozott vele és magára hagyta. Egyetlen dolog felé tudott fordulni, az pedig az emberiség hagyománya. Ezért óriási erővel és lelkesedéssel fordult a teljes emberi hagyomány felé, és olyan erővel ragadta azt meg, ahogy soha senki. Elsőként és egyetlen emberként az emberi hagyomány legjavát feldolgozta, Egyiptomtól Iránig, Indiától Kínáig, Mayáktól a Görögökig. Sokáig lehetne folytatni a felsorolást, de ezzel csak a Hamvasi színvonalat csökkentenénk, és a három lényegi problémát amivel Hamvas Béla egész életében küzdött, és amit ő felismert azt azonnal el is veszítenénk.

Személyi kultusz:

Az egész hagyomány személyeskedik és ezáltal a személyi kultusz ingoványában tanyázik. Teljesen mindegy, hogy melyik hagyományra tekintünk rá, teljesen mindegy, hogy miben akarunk megkapaszkodni az Élet tengerében, mindenki aki eddig itt valamilyen formában hajót épített, igazat mondott vagy kinyilatkoztatott, azzal ez az elsüllyedés megtörtént. Minden hajó amit eddig ácsoltak az idővel elsüllyedt. Ahogy Buddha és Krisztus tanítását is utolérte a személyeskedés sötét örvénye, úgy történt meg ez Hamvas Bélával is, gyakorlatilag halála után hívői istenné és királlyá koronázták őt, és ezzel mestere mellé fel is szegezték. Tanítványai csak ott követték el a hibát, amiért én most őket megrovom és életfogytiglani kínzás helyett csupán három negró elfogyasztására ítélem, hogy elfelejtették felszögezni a fejfájára a táblát ami neki kijár: Ez itt Hamvas Béla, a Magyarok Királya.

Kultúra, más népek:

A másik lényeges hagyaték, amire felhívta Királyunk a figyelmet, és amit szintén nem hallottunk meg, hogy noha igaz az, hogy nekünk egyedülálló módon megvan az a szerencsés képességünk anyanyelvünkből fakadóan, hogy képesek vagyunk minden más kultúrát befogadni és értelmezni, mert könnyen tudunk a világban bármivel azonosulni, ennek nem kellenne feltétlenül azt jelentenie, hogy ettől nekünk le kéne részegednünk és fanatikusan követnünk kellene bárkit vagy bármit is a világban. Ezért népe gyakorlatilag ezer felé esett szét a sokszínű világban és kultúralkoholistává lett. Idegen kultúrákat követve és azoktól teljesen lerészegedve éli mindennapjait mindenki. Viszont Hamvas Király nem követte el azt a színvonaltalan hibát, hogy erre a szétesett állapotra megoldásként kísérletet tegyen a magyar kultúra feltámasztására és a magyar ősökhöz való visszatérésre, ő a tényleges szellemi Királyunk aki vezet minket, és meglátva az igazságot a tovább lépés felé meg is lépte azt.

Élet Kapuja:

Királyunk így fogalmazott: higgyétek el, ellenőriztem, mindent elolvastam és lefordítottam amit lehetett a világból, és nincs más esélyünk csak ő. Hogy lehet az, hogy a templomban az egyszerű ember tudja ezt, nekem meg egész életem kellett ahhoz, hogy ezt megértsem és eljussak oda, amit az egyszerű emberek alapból tudnak. Hamvas Királyunk megértette, hogy népe tudja az igazságot, és képes volt teljesen azonosulni népével. Ezért Ő a magyarok királya, és senki más. Eljutva az Élet Kapujába, mint minden magyarok királya, ott térdre esett és kinyilvánította az Életnek: csak benned hiszünk. Az Élet pedig meghallotta Őt.

Ezért Hamvas Béla Királyunk szellemi öröksége és legfontosabb intézkedései három lényegi pontban foglalhatóak össze:

1. A Személyi kultuszt eltörölte
2. Az idegen behatást megszüntette
3. A népet az Élethez visszavezette

 

Kereszténység és Buddhizmus - Satipatthana megújítása

Kereszténység és Buddhizmus - lépés az ismeretlenbe.

A Satipatthana megújítása

Nagyon nehéz fába vágja a fejszéjét az, aki Szókratész, Lao Ce, Buddha, Krisztus, Bódhidharma vagy akár Hui Neng után itt megpróbál bármi újat is mondani. Tisztában vagyok a helyzet súlyával és nehézségével, és számomra megtisztelő az, hogy a magyarországi buddhizmust meghatározó és annak kiemelkedő alakjait tarthatom társaimnak, barátaimnak és tanítóimnak. Szerencsém volt, mert gyerekként kezdtem a szakmát a 80-as évek közepén és volt alkalmam nagyon sok tanítóval találkozni. 27 éves buddhista tanulmányaim során arra a felismerésre jutottam, hogy meg kell tudni próbálni továbblépni. Azért gondolom ezt, mert azt látom, hogy az egész szakma azon vergődik és görcsöl régóta, hogy a meglévő tananyagot egyáltalán felfogja, feldolgozza magában és továbbadja.

Úgy gondolom, hogy nekem szerencsém volt ez ügyben, és sikerült rálátnom olyan lényegi pontokra, ami keresztül tudott emelni a teljes hagyományon, és érthetővé tudta azt tenni számomra. Arra a meglátásra jutottam, hogy a tananyag hiányos, illetve tévútra kerültünk. Ebből fakadóan egyetlen dolognak lett értelme, a közös továbblépésnek. Azt gondolom, hogy ma itt újat mondani nem tud senki, mert már minden el lett mondva. Viszont ha összefogunk, és közösen lépünk tovább, akkor képesek vagyunk a hagyományt egy magasabb minőségbe emelni és új kapukat megnyitni. Elmondom mire gondolok:

Azt már megláttuk, hogy az Élet (Tao) áll mindennek mögött, és van arra lehetőség, hogy ebből kiszálljunk (Buddha). Felfogtuk azt, hogy ezt meg is ragadhatjuk (Üresség). Így azt is elértük, hogy eggyé tudunk válni vele (Krisztus), és erre az egészre rá is láttunk (Hui Neng).

Nagyjából ezen a ponton meg is álltunk az Élet realizációjával kapcsolatban. Ugyanis hiába ragadjuk meg az Ürességet, a tényleges eggyéválás, vagyis az Életnek a tudatba való beáramlása egyéni szinten már nem történik meg csak részlegesen, tehát tévútra jutottunk. Az ami régen működött egyéni szinten, az most már nem működik. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy ez közösségi szinten működhet. Ezért el kell dönteni mit is szeretnénk ténylegesen:

1. Itt fogunk romantikázni az Életről és a múltról ahogy Hamvas tette, és várjuk a csodát, hogy az Ürességben újra megjelenjen az Élet vagyis a Megvilágosodás,
2. Vagy összefogunk és megpróbálunk kitalálni valamit közösen és továbblépünk.

Nekünk kell eldönteni, hogy mi legyen, romantikázunk az ősökkel és várjuk a csodát vagy lépünk az ismeretlenbe. Mindenesetre ha megpróbálunk továbblépni, akkor lehet, hogy a keresztényeket is jobban be kellene vonni a buddhizmusba, hátha van nekik valami B tervük és tudnak segíteni, és talán közösen ki tudunk találni valami megoldást az Életre. Köszönöm a figyelmet.