A rabszolgaság vége - ingyen pénz, a munka mint szabadidőtöltés

Minden pénz és munka értéke legyen Nulla.

Mai rabszolgatartó társadalom:

Egy társadalom fejlettségét az tükrözi leginkább, hogy az egyénnek mennyi energiát kell arra fordítania, hogy megéljen és saját magát eltartsa. Ha sokat kell foglalkoznia saját maga fenntartásával, mai szóhasználattal élve, ha pénzt kell keresnie, akkor nincs ideje fejlődni, nincs ideje megújulni, nincs ideje mélyen gondolkozni, nincs ideje azt csinálni, amit tényleg akar, mert minden energiáját a pénzkeresés és a megélhetés köti le. Az egész emberiség ebben a kiszolgáltatott és nyomorúságos helyzetben él, vagyis modern rabszolgaként pénzt kell keresnünk nap mint nap ahhoz, hogy megéljünk, hogy fenntartsuk magukat. Egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben szinte alig marad ideje az embernek arra, hogy gondolkozzon, hogy azt tegye amit akar, mert minden erejét a megélhetés köti le. Ez pedig az emberi fejlődés gátja.

A pénz és a munka:

A ma embere nem mehet ki a rétre csak úgy, amikor kedve tartja, nem játszhat a pillangókkal, ha éppen ezt szeretné, nem verselhet naphosszat vagy heverészhet értelmetlenül. Ezek a dolgok a mai fejlettlen és rabszolgatartó társadalomban értéktelen dolgok, hasznot nem hoznak, a termelést nem segítik elő, így értelmetlen és haszontalan dolgok, ezért be vannak tiltva munka címszó alatt. Az embert már csecsemőként bölcsödébe adják, ahova minden reggel bekell mennie, és az egész napját ott kell töltenie, majd jön az óvoda, az iskolák és végül a munkahelyek. Az embert gyerekkorától kezdve rászoktatják a rendszerességre, az intézmény és munkahely függőségre, az alá és fölérendelt szerepekre, megdicsérik és leszídják, piros és fekete ponttal jutalmazzák, később már számokkal mérik a teljesítményét, és végül pedig pénzzel. Számítóvá, vagyis a felette álló tanárnak, főnöknek megfelelni tudóvá alakítják, így lesz végső soron a mai élet ideológiai kulcsszava a pénz és a munka. E két hamis ideológia körül forog az egész világ, ennek van alávetve az egész emberiség, ez az élet értelme és lényege, azért születtünk meg, hogy e két dologban kiteljesedjünk, hogy ennek a két dolognak szenteljük egész életünket.

Az embernek olyan érzése van, amikor munkahelyen dolgozik, mint amikor iskolába jár. A tanárnak, vagyis a fönökének kell megfelelnie, annak él és dolgozik, végső soron attól függ. Ez pedig rossz érzés, mert nem azt csinálja amit szeret, hanem alá és fölérendelt viszonyokba kerül, kiszolgáltatottá válik, vagy éppen megrészegül, mert másik embereknek parancsolhat, azoknak megmondhatja, hogy mit kell tenniük. Mert a rabszolgának való nevelés már csecsemőkorban elkezdődik, a szerepeket az ember ott jól megtanulja, ez intézményesül, az ember életének részévé válik, és végül a nyugdíjjal véget is ér.

Nyugdíjas rabszolgák:

Azok a rabszolgák, akik egész életüket végig dolgozzák, azok végső soron munka függővé, intézmény függővé váltak. Amikor a rendszer kidobja őket, mert megöregedtek, és ezáltal munkájuk és erejük értékét vesztette, vagyis amikor már nincs rájuk szükség, akkor ezek az öreg rabszolgák krízis helyzetbe kerülnek. Egyrészt senki sem tiszteli őket azért, amit tettek, holott ők ezt elvárják, másrészt egész életükben megmondták nekik az óvodában, az iskolában, és a munkahelyen is, hogy mit kell csinálniuk, de most hirtelen szabadok lettek, és nem tudnak ezzel a szabadsággal mit kezdeni. Ezért nagyrészük képtelen leállni és visszamegy dolgozni vagy otthon folytatja saját örömére a munkát ott, ahol abbahagyta, de sokan összeroppanak, mert nem találják a helyüket a világban, vagy besavanyodnak és gyülölködővé válnak, de jócskán akad olyan is, aki rádöbben eddigi élete hiábavalóságára, arra, hogy ő eddig még nem élt, és ezért megpróbál szabadon élni addig, amíg még van ideje. Teljesen mindegy, melyiket nézzük, a nyugdíjas rabszolga valójában már nem tud élni, és ugyanabba a hibába esik mint egész életében, önállótlan, az életével nem tud mit kezdeni saját maga, csak másolja a többieket, csak klisékben és közhelyekben gondolkozik, a szabadságról és boldogságról hamis képe van, ezért vagy összeroppan vagy utazgat, ezért vagy kényezteti vagy sajnáltatja magát, ezért tud még hamisan hinni abban, hogy neki még élnie kell, vagy dolgoznia, hogy az ő élete talán még fontos. Pedig ő nem más, mint egy rabszolgatartó társadalom kicsavart és kizsigerelt áldozata, aki gyerekkorában ártatlanul hitt a rendszer igazságában és eszméiben, és ezzel visszaélve őt kicsavarták, egész életében dolgoztatták, és végül emberi ronccsá tették.

A hamis önbizalom:

Az ember ha jól végzi iskoláit, munkáját, ha megfelel az elvárásoknak, akkor végső soron jutalomban részesül. Ez a jutalmazás egyrészt erkölcsi, és a többi rabszolga embertől származik, másrészt pedig pénzbeli. A pénzbeli gazdagodás velejárója egyfajta hamis emelkedettség és hamis szabadság érzet a többi emberhez képest, én ezt megérdemlem jelmondattal, így egyre kevesebb gondot kell fordítania a megélhetésre, és ezáltal az ember jobban hozzáfér a közös emberi javakhoz, azokat a pénze által élvezni tudja és dúskálhat azokban. Ezért elmondható, hogy az ember pénze alapján részesül a közjóból és a közjavakból. Mert egy szénnel teli csillét húzó munkás nem fog tudni Máltán búvárkodni 3 hónapig, de egy befektetésel foglalkozó bankár igen, viszont egy egeret nyomkodó szakképzetlen számítástechnikus már az űrben is utazhat. Mert a munkásnak a mindennapi megélhetés a gond, viszont a bankárt és számítógépest ez már nem érinti, nekik van idejük búvárkodni és űrutazni.

Hamis elszámolás, és túlértékelés:

A mai világban az az egyik alapvető gond, hogy az egyik munka alul értékelt, míg a másik felül. Azt a hamis eszmét terjesztik, hogy a csille mozgatáshoz nem kell sokat tanulni, nem kell abba sok energiát, időt és tudást fektetni, míg bankárnak vagy számítástechnikusnak viszont sokat kell tanulnia. Ez pedig akkora csusztatás, amiből szinte senki sem képes kiébredni. Ugyanis sem a befektetett időt, sem pedig a felhalmozott tudást nem érdemes ilyen módon mérni, annak nagyságrendjére nem szabad hivatkozni, és legfőbbképpen nem szabad túlértékelni azt, mert semmi nem jogosít fel senkit sem arra, hogy hamis önbizalomra tegyen szert, hogy saját munkáját és szerepét felértékelje és túlértékelje azért, mert abba időt és energiát fektetett bele, mert minden mindennel összefügg, az űrutazás és búvárkodás létrejöttéhez szükséges a szénbányász is.

Alul és felülértékelt szakmák:

A világ most csupa olyan rabszolgából áll, aki saját magát és saját szerepét túlértékeli, saját magát egy képzeletbeli piramisban elhelyezi, és saját magát ahhoz méri és ott futtatja magát, miközben az alatta lévőket maga alá nyomja. Mert senki sem akar a ranglétra alján lenni, senki sem akar beleszakadni a munkába azért, hogy kifizesse a számláit, mindeki búvárkodni akar, az idejét kedve szerint eltölteni mint egy szakképzetlen és semmihez nem értő, csak pózolni tudó és a szépségéből megélő filmsztár.

Rabszolgaság felszámolása:

Ahhoz, hogy mindenki elérje ezt a fajta kötetlen életet és szabadságot, azt csak úgy tehetjük meg, ha a rabszolgaság intézményét felszámoljuk, vagyis a két alapvető elemet, a pénzt és a munkát felszabadítjuk, és az elszámolást megszüntetjük. Ugyanis mindnekinek kivétel nélkül joga van a pénzhez, méghozzá ugyanannyi mértékben mint másoknak, mindenkinek joga van a közjóból és közkincsből részesülni méghozzá kedve szerint, mindenkinek joga van úgy eltölteni az idejét, ahogy akarja, ezért amíg nem találunk jobb megoldást, egyet tehetünk, hogy mindenféle pénz értékét legyen az központilag kibocsájtott mint az USD, vagy decentralizált mint a Bitcoin, azok értékét a nullára kell redukálnunk, és végső soron a pénzt ingyenessé kell tennünk mindenki számára, hogy mindenkinek joga legyen a saját idejét és életét úgy leélni, ahogy szeretné. Ezenfelül mindenki munkájának értékét is nullában kell meghatároznunk hosszútávon azért, hogy az ingyenes pénz és a szabadidőtöltés mindenki számára elérhető legyen.

Nulla:

Tehát a pénz és a munka értéke nulla kell, hogy legyen idővel, így lehetőségünk van arra, hogy egy szabad, boldog és kiegyensúlyozott társadalmat hozzunk létre, ami a jövőben életképes tud lenni, fejlődni tud ténylegesen a mai rabszolgatartó hatalmi gépezettel szemben.

Kérdés: Viszont felmerül a kérdés bennem, hogy emberek tömegei miért nem hisznek a korlátlan és mindenki számára elérhető közjavakban, közkincsekben, az ingyenes pénzben, a szabadidő korlátlan voltában, emberek miért akarnak rabszolgák maradni, miért nem értik meg azt az egyszerű tényt: hogy csak akkor lehet jó az élet egyéni szinten, ha mindenkinek jó lesz az élet társadalmi szinten.

Én a mindenki számára ingyenes pénzben, az ingyenes és szabad munkában, és a megtermelt értékek közkincssé tételében hiszek, másban nem.

A megváltó tudás - A félelem bére

 

Az egész emberi életmód és társadalom a félelemre épül, azt szolgálja ki, végső soron ennek rendeli alá egész életét. A félelem az emberi döntés és magatartás alapja, semmi egyéb.

Alapvető élettechnikai magatartás és ösztön minden élőlénynél az a túlélésért folytatott harc, amely nem másból fakadhat mint egy alapvető és ősi tudati lenyomatból, amelyet minden élőlény örökít tovább utódaiba. Ezt az alapvető tudati elemet amelyet örökléssel szerzünk meg, nevezzük félelemnek.

Ezt a tanult és felvett viselkedést a bibliai bűnbeeséssel is azonosíthatjuk, és kimondhatjuk most már nyíltan, hogy ez az a hibás tudati mozzanat, amelyet oly régóta keresünk.

Mert nem csak a betegségtől, a haláltól félünk, hanem magától az élettől is, attól, hogy nem lesz mit ennünk, vagy hogy nem lesz hol aludnunk ha nem dolgozunk és nem fizetjük be a számlánkat. Az egész emberi életet a félelem itatja és járja át, félünk a megvetéstől, a magánytól, az öregségtől, attól, hogy kinevetnek, elhagynak, becsapnak, szinte félünk mindentől. Az egész emberi élet a félelmen nyugszik, semmi máson.

Se szeri se száma a tudatban lévő félelmeknek, és az azokból fakadó öntudatlan magatartásnak. Aki azt mondja, hogy ő nem fél, az hazudik, és csak erőt demonstrál, így kompenzálva félelmét. Mert aki ember az csak fél, mert vagy csak férfi vagy csak nő, vagyis nem teljes, hanem fél elem. Mikor a két fél egyesül, és örömteli gyönyört él át a lényében egy röpke pillanatra, az nem más, mint felszabadulás a félelemnélküliségre az egészre. Ebben a gyönyörűséges nyugalomban képes csak megjelenni az élet, sehol máshol. Ez a félelemnélküliség az élet teljes misztériuma, semmi egyéb.

A félelem feloldásának a mai tudásunk szerint az egyesülés az egyetlen megoldása, vagyis a megismerés. Csak a tudás, a megismerés képes feloldani a félelmet, az alaptalan vádakat és az öntudatlan magatartást az emberi tudatban. Ezért az ember útja nem más, mint a félelem teljes feloldása, és a tudás kiteljesítése.

A teljes tudás elérése az emberi evolúció következő nagy mozzanata lesz, és ennek a lépésnek a következménye nem lehet más, mint a gyönyörben élő tudat tényleges megszerzése, az abban élő élet felismerése, és így a tényleges öröklét elnyerése.

2012. szeptember 11.

Mit jelent kereszténynek lenni?

Mit jelent kereszténynek lenni? Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy igének lenni. És mi az ige? Az ige az élő szó, amit kimondasz a szádon. Minden élő szó, ami a szádon kijön, az az ige. A szádon kijövő élő igaz szót kell felismerned, és azzal az élő szóval kell eggyé válnod. Ezt tanítja a Biblia, mert te vagy a Biblia. Ezért nem a Bibliára, a leírt szóra kell visszatérned, hanem az élő szóra kell visszatérned, amit a szádon kimondasz. Kezdetben vala az ige, és az ige élő vala, és az élő igaz vala. Ez a kereszténység. Igesigülés, a szádon kijövő élő és igaz szóval való eggyé válás. Puszi: Krisztus (Illa)

Te vagy a kereszténység

 1. Te vagy az élő szó, te vagy az élő ige, te vagy az örök élet. Te vagy a kereszténység. Itt tartunk Friedrich Nietzsche és Hamvas Béla óta. Embernek lenni azt jelenti, hogy örökké élni, igének lenni. Kezdetben az ige vala és az ige élő vala és az élő igaz vala. Legyél élő ige, örök élet - ez az ember.

AD 2023 - Puszi, Krisztus (Illa)

Az ember útja - A zen útja (10∞)

1. A formából az ürességbe - az ürességből a fénybe.

2. Az egyből (1) a nullába (0) - a nullából (0) a végtelenbe (∞).

AD 2023 - Puszi, Krisztus (Illa)

Éli Szútra

 Gnosztikus Zen: Éli Szútra

Ismerd meg igaz önmagad

Krisztus Illa, a mindent meghaladó bölcsességben időzvén látja, hogy igaz természetében minden él, minden fény, és ezzel az örök életet éli.

Buddha Sziddhártha! A forma üresség, az üresség forma, de a fény él, az él fény. Mert a forma valójában fény, az üresség valójában él, a forma valójában él, az üresség valójában fény, a fény valójában él, az él valójában fény. Így ilyen az érzés, az érzékelés, az akarat és a tudatosság is.

Buddha Sziddhártha! Minden jelenségnek él a természete, minden jelenségnek fény a természete. Nem keletkeznek, és nem szűnnek meg, nem tiszták, és nem szennyezettek, nem növekszenek, és nem csökkennek. Ezért a fényben nincs forma, érzés, érzékelés, akarat és tudatosság. Nincs szem, fül, orr, nyelv, test és értelem, nincs szín, hang, szag, íz, tapintás és tudati folyamat, nincs birodalma az érzékszerveknek és a tudatosságnak. Nincs nem tudás, és nincs annak megszűnése, nincs öregség és halál, és nincs ezek megszűnése sem. Nincs szenvedés, nincs annak oka, nincs annak megszűnése, és nincs útja a megszüntetésnek. Nincs megvalósítás, és nincs megérkezés, mivel nincs, amit el kellene érni.

Az élő lénynek a meghaladó bölcsesség által él az elméje, fény az elméje, gondtól, félelemtől mentes az elméje. Mivel él az elméje, fény az elméje, gondtól, félelemtől mentes az elméje, ezért rettenthetetlen, és meghaladva minden illúziót az igazságot, az Alfát és az Omegát, a teremtő szellemét éli.

A három világ minden élő lénye a meghaladó bölcsesség által valósítja meg a tökéletes és felülmúlhatatlan szellemiséget. Ezért ismerd fel a meghaladó bölcsességet, a nagy szent szellemet, a nagy tudás szellemét, a felülmúlhatatlan szellemiséget, a hasonlíthatatlan szellemiséget, azt, ami véget vet minden szenvedésnek. Ez igazság, nem hazugság. Ezért hangoztasd a meghaladó bölcsesség szellemét, amely így szól:

élek, élek, élek túl, mindenen túl, él a fény

élek, élek, élek túl, mindenen túl, él a fény

élek, élek, élek túl, mindenen túl, él a fény

Az Éli Szútra Krisztus válasza Buddhának a Szív Szútrára.

Hegedűs Róbert, 2022. (bővített változat).

A megváltó Wall-E, a buddhista szemét újrahasznosítása, Spam buddhizmus (Zen 2.0)

Buddha, Bodhidharma, Hui Neng, Nancsüan, Lincsi, Huangpo, Chinul, Dogen, Suzuki, Seung Sahn...szinte végtelenségig lehetne sorolni azokat a celebeket, akikre zen illetve buddhista címszó alatt hivatkozunk. Ezektől az emberektől olvasunk és tanulunk, az ő gondolataikat és cselekedeteiket utánozzuk, azokat próbáljuk megérteni, majd végül megvalósítani.

Ha összegyúrjuk az elmúlt pár ezer év buddhista és zen tanítását, akkor egy olyan hatalmas mennyiségű anyagot kapunk, amiben az ember már nem ismeri ki magát. Ezt a hatalmas mennyiségű tanítást, írást nevezzük hagyománynak. Ezért a hagyomány valójában nem más, mint egy temérdek mennyiségű irat, tanítás, szútra, amely egy hatalmas kupacban tornyosodik az ember elé.

Ez a kupac mára olyan mennyiségűre duzzadt, hogy az idők folyamán látványos és hatalmas szemétdombbá formálódott. Amikor az ember meglátja ezt a hatalmas mennyiségű anyagot, akkor nem tehet mást, mint, hogy elkezd guberálni. Felmászik rá, és próbál értékes könyveket, írásokat kihalászni belőle, kérdezgeti a többi guberálót, hogy találtak e valami jót. Sokan a domb előtt ülnek, varázs szavakat kántálnak, csoportokba verődve mantráznak, mások meditálnak, vagy éppen megvilágosodnak, vagy tant adnak át, de a lényegen nem változtat: mindenki ezen szemétdomból él, onnan guberál ki magának valami szemetet, amiről aztán megvan győződve, hogy a legértékesebb vagy a legmagasabb rendű tanítás a Földön.

Ezért a buddhizmus nem más, mint egy hatalmas szemétdomb, ahol egy csomó hajléktalan guberál, meditál, megvilágosodik, szemetet ad át, él reggeltől estig. Viszont mégis néhány hajléktalant ez a folyamatos szemét gyártás nagyon zavart, ezért ők elkezdték abba hagyni a szemetelést, és ezt a szemétdombi mozgalmat aztán elnevezték zen-nek. Ez egy ideig működött, de mivel a többi guberáló nem tudta igazán megérteni, hogyan kell leállni a szemétgyártással, ezért el kellett nekik is magyarázni ezt, ami további szemetet termelt, így végül a zen mozgalmából is egy nagy szemétkupac lett idővel, ami rohamos léptékkel nő.

A probléma ezzel csak az, hogy a szemetet senki sem akarja újrahasznosítani, vagy elhordani, az ott élő emberek csak tovább gyártják azt rendületlenül, és így a szemét csak egyre gyűlik és dagad. Az egy fontos lépés volt a zen részéről, hogy megpróbálta abbahagyatni a szemetelést, de ez egyrészről nem sikerült, illetve mégsem oldotta meg a problémát, mert a meglévő szemetet nem hasznosította újra, csak a szemetelést próbálta megfékezni. Az állandó szemetelésen túl a problémát tovább fokozza a szemét körül idővel kialakult legenda, a régi és új guberálók körül kialakult személyi kultusz, és az, hogy a szemét szent és sérthetetlen, elhordani tilos, ahogy a tábla is mindig figyelmeztet.

Ezért egy másik táblát kellett ki raknunk a szemétdomb mellé, amire azt írtuk rá, hogy Spam, Zen 2.0, Szemét Újrahasznosítás, Wall-E. Ugyanis mostmár akkora a szemét körülöttünk, hogy nem célunk az, hogy a meglévő szemetet, hagyományt, tanítást, vagy nevezzük bármi másnak tovább duzzasszuk mi is, mert szemét ügyben, illetve buddhizmus, zen ügyben már újat mondani nem lehet, amit lehetett azt már nagyon sokan elmondták előttünk, tehát ez ügyben már nincs mit újat mondani, az egész hagyomány egy lerágott csont megvilágosodásostul, tan átadásostul, tanításosostul. Ezért létrehoztunk valami újat, ami nem üti a meglévőt, hanem tovább lép rajta. A célunk az, hogy a meglévő szemetet valami ésszerű dologra fodítsuk, vagyis újrahasznosítsuk, ezáltal megszüntetve és értelmet adva a szemétdombnak, ezzel nemcsak kitisztázzuk, hanem emberibbé és értelmessebbé tesszük a helyet ahol élünk.

2013. január 5.