A kamasz:
- aki csak most kezdi el élni saját életét, akivel épphogy csak megtörtént a szülővé válás, ezért többnyire mások nevelik gyerekét. Számára a gyermek egy játszópajtás, vagy éppen egy teher, feladat. Az ilyen ember jövés menésének, hangulatváltozásának folyamatosan ki van téve az egész család.
A karrierista:
- ő már elért valamit az életben, de számára ez még mindig nem elég, ezért még tovább akar lépni, valamiben ki akar teljesedni, munkában, művészetben, önkifejezésben. Számára az önállóság, az önkifejezés, a karrier a kulcsszó, és ezt el is várja gyerekétől és így is neveli fel őket.
A vallásos:
- ő már szellemi karrierben hisz, vagyis valamilyen értékrendben, eszmében, vallásban, tudományban, és nem mást tesz nap mint nap, mint saját gyerekét is ezekkel az eszmékkel és értékrenddel itatja át és neveli fel.
Az áldozat:
- az a szülő, aki úgy gondolja, hogy feladott sok mindent a gyerekéért, és ezzel saját magát mintegy áldozattá tette. Itt az önsajnálat idővel uralkodóvá válik, és ezt szépen lassan tovább is adja.
A társ:
- az a szülő, aki elfordul a másik szülőtől idővel, és aki végső soron nem talál más megoldás az életre és a társkapcsolatra, mint saját gyermekét. Ezek a szülők megkülönböztető figyelmet szentelnek általában egy gyerekükre, és az idők folyamán ez beteges kötődéssé alakul.
Az önfeláldozó:
- az a szülő, aki reggeltől estig dolgozik a családjáért, aki minden idejét a munkahelyén tölti a család helyett, azzal a címszóval, hogy ezt csakis miattuk és értük teszi meg. Az ilyen szülő nem nyitott, és a felelőséget a másik szülőre hárítja.
A nélkülözhetetlen:
- az a szülő, aki meg van győződve arról, hogy nélküle megáll a világ és rajta kívül senki sem tudja felnevelni a gyerekét, és ő mindent jobban tud. Ezek a szülők még nagykorukban is irányítani akarják felnőtt gyereküket.
A pedagógus:
- olyan szülő, aki mások gyerekét is neveli tudja, sőt ezt örömmel teszi, mert abban a tévképzetben él régóta, hogy ő képes bármit is megtanítani a gyerekeknek, amire egyébként ők maguktól képtelenek lennének. Az ilyen szülő rászól, irányít, és vezet.
Az öreg:
- ez a szülő aki már megnyugodott, és akinek már minden mindegy, és aki igazából mindennek tud örülni ami a gyerekével kapcsolatos. Sokan a nagyszülőkben találják meg ezt a fajta mentalitást, de itt a szülő nem érti meg a gyermekét, és ezért nem tud az ő életéhez érdemben hozzászólni és abban kiteljesedni.
A bölcs:
- az a szülő, aki már tudja, a gyermeknevelés titka a gyermek, és semmi egyéb. Ezért minden más tudati felhangot tudatosan feladott magában, amivel mérgezné a kicsiket folyamatosan. Ez a szülő a gyermeke képességeire és egyéniségére koncentrál, abból indul ki és arra figyel azért, hogy gyermeke ki tudjon teljesedni abban ami ő maga, amiért végső soron a gyermeke megszületett.
Ezért a szülő feladata nem más, minthogy bölccsé váljon, vagyis eljusson saját kamasz önmagából, egészen a bölcs gyermeki önmagához, vagyis saját gyermekéhez. Ha ezt a gyermeki állapotot eléri, akkor a szülő bölccsé válik, hiszen a benne lévő gyermek és a rajta kívül álló gyermek már nem különbözik, közöttük akadály már nincs, hiszen már nem régi önmagából indul ki, hanem a gyermekéből, ami benne már kiteljesedett.
A képen a bölcs szülő Pikminek, akik növényi alapú lények, és akik sokat segítenek a gyermekeknek az űrhajó építésében és a gyümölcsök begyűjtésében.
