Lehetetlen feladatra vállalkozik az, aki ehhez a műhöz hozzá akar nyúlni vagy meg akarja érteni azt érdemben. Ez abból is fakad, hogy nincs még egy olyan írás a birtokunkban, ami ennyire nehéz és értelmezhetetlen lenne, illetve maga a mű is azt mondja magáról, hogy ez az abszolút igazság, és ehhez hozzányúlni illetve ezen változtatni nem szabad illetve szigorúan tilos.
Akkor nézzük meg alaposabban mivel is állunk szembe ténylegesen: azt már értjük, hogy tudatunk (Országunk) vagyis kultúránk töredékes, és ezért is fordultunk kifelé (Világ felé), és most már azt is értjük, hogy rendelkezünk egy olyan művel (János: Jelenések Könyve), ami számunkra íródott, a mi saját nyelvünkön (Magyarul), és ami nem másról szól, mint valódi kultúránk beáramlásáról (Élet).
Tehát kijelenthetjük, hogy elég sok mindent tudunk már, de még mindig egy olyan fallal állunk szembe, amit eddig senkinek sem sikerült átmászni. Foglaljuk össze, hogy miért nem:
1. Egyrészt mindenki aki megpróbálta ezt átmászni, valamennyi próbálkozás után feladta, méghozzá azért mert egy idő múlva mindenki valamilyen módon de meg ítélte saját magát az Igazsághoz illetve a jelen műhöz képest, és így azonnal kialakultak olyan viszonyok az Igazság felé, minthogy nem érdekel a továbbiakban, nem az én dolgom, nekem ez túl erős, kevés vagyok hozzá, túl nehéz és érthetetlen ez számomra. Tehát az első lényeges momentum, hogy e műhöz kezdjünk az nem más, mint hogy mindenféleképpen elkel kerülni a magunkról illetve a műről alkotott megítélést, és tisztán kell az egészhez hozzáállnunk.
2. A második probléma, ami miatt nem érthető a mű, az a nyelvezete. Ugyanis azt már értjük, hogy a mi legbensőbb nyelvünkön írták meg azt, de azt már kevésbé értjük, hogy ez a nyelvezet ébrenlétben nem felfogható, ahhoz ébren túl durvák vagyunk. Tehát mindenképpen megkell értenünk most azt is, hogy a mű az az álom nyelvezetében íródott felénk, és ezért ott lehet azt csak ténylegesen értelmezni és felfogni.
3. Legutolsó sorban pedig azért nem lehetet e falat átmászni, mert mindig egyéni teljesítményből, mintegy "bikából' próbálták meg elődeink az Igazságot felfogni, illetve nem is volt tényleges fundamentumuk ahhoz, hogy e műnek igazából nekimenjenek. Ez a helyzet most merőben más, egyrészt mert nem vagyunk egyedül, így nem az egyéni teljesítményre törekszünk, hiszen az ország nagy bölcsei mind jelen vannak a probléma felvetésnél, ami elég komoly segítséget jelent, ezen felül van még egy elég komoly előnyünk az elődökhöz képest, ugyanis fundamentális szinten egyikünk az egész művet álmában teljesen ismeri és érti az elejétől a végéig anélkül, hogy azt valaha is olvasta volna.
Ezen igazságok fényében tehát mindenképpen tehetünk most egy összegzést magunk felé, mielőtt ténylegesen neki látnánk a nagy műhöz és az Igazságot közösen megszülnénk:
- Ítélet nélkül
- Álmunkban
- Közösen
jelenik meg az Igazság és az Élet.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet.
Akkor nézzük meg alaposabban mivel is állunk szembe ténylegesen: azt már értjük, hogy tudatunk (Országunk) vagyis kultúránk töredékes, és ezért is fordultunk kifelé (Világ felé), és most már azt is értjük, hogy rendelkezünk egy olyan művel (János: Jelenések Könyve), ami számunkra íródott, a mi saját nyelvünkön (Magyarul), és ami nem másról szól, mint valódi kultúránk beáramlásáról (Élet).
Tehát kijelenthetjük, hogy elég sok mindent tudunk már, de még mindig egy olyan fallal állunk szembe, amit eddig senkinek sem sikerült átmászni. Foglaljuk össze, hogy miért nem:
1. Egyrészt mindenki aki megpróbálta ezt átmászni, valamennyi próbálkozás után feladta, méghozzá azért mert egy idő múlva mindenki valamilyen módon de meg ítélte saját magát az Igazsághoz illetve a jelen műhöz képest, és így azonnal kialakultak olyan viszonyok az Igazság felé, minthogy nem érdekel a továbbiakban, nem az én dolgom, nekem ez túl erős, kevés vagyok hozzá, túl nehéz és érthetetlen ez számomra. Tehát az első lényeges momentum, hogy e műhöz kezdjünk az nem más, mint hogy mindenféleképpen elkel kerülni a magunkról illetve a műről alkotott megítélést, és tisztán kell az egészhez hozzáállnunk.
2. A második probléma, ami miatt nem érthető a mű, az a nyelvezete. Ugyanis azt már értjük, hogy a mi legbensőbb nyelvünkön írták meg azt, de azt már kevésbé értjük, hogy ez a nyelvezet ébrenlétben nem felfogható, ahhoz ébren túl durvák vagyunk. Tehát mindenképpen megkell értenünk most azt is, hogy a mű az az álom nyelvezetében íródott felénk, és ezért ott lehet azt csak ténylegesen értelmezni és felfogni.
3. Legutolsó sorban pedig azért nem lehetet e falat átmászni, mert mindig egyéni teljesítményből, mintegy "bikából' próbálták meg elődeink az Igazságot felfogni, illetve nem is volt tényleges fundamentumuk ahhoz, hogy e műnek igazából nekimenjenek. Ez a helyzet most merőben más, egyrészt mert nem vagyunk egyedül, így nem az egyéni teljesítményre törekszünk, hiszen az ország nagy bölcsei mind jelen vannak a probléma felvetésnél, ami elég komoly segítséget jelent, ezen felül van még egy elég komoly előnyünk az elődökhöz képest, ugyanis fundamentális szinten egyikünk az egész művet álmában teljesen ismeri és érti az elejétől a végéig anélkül, hogy azt valaha is olvasta volna.
Ezen igazságok fényében tehát mindenképpen tehetünk most egy összegzést magunk felé, mielőtt ténylegesen neki látnánk a nagy műhöz és az Igazságot közösen megszülnénk:
- Ítélet nélkül
- Álmunkban
- Közösen
jelenik meg az Igazság és az Élet.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet.
(Képen: boszniai Nap piramis, ahol a székely-magyar rovásírás nyomait találták)
